Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Követői jogdíjat, illetve járulékot Magyarországon 1979 óta szednek különböző szervezetek, amióta e két jogintézményt beemelték a szerzői jogokról szóló 1969. évi 3 III-as törvénybe. E két különböző jogcímen a műkereskedelem közvetítésével eladott műtárgyak nettó árának öt százalékát kell befizetni az illetékes intézménynek (1997-től a Hungartnak mint a képzőművészeti terület közös jogkezelőjének).
A szerzői jogdíj a művésznek jár életében, halála után 70 évig pedig az örököseinek; ennek leteltével, járulék fizetendő. Ez az, amit a műkereskedők sajátos adónemnek éreznek, s az elmúlt években többször lobbiztak a megszüntetéséért – a Magyar Műkereskedők Országos Szövetsége az Alkotmánybírósághoz is fordult, de az nem találta alkotmányellenesnek. Az 1999-es új szerzői jogi törvény gyakorlatilag változatlan formában hagyta a fizetési kötelezettséget, a jogszabály szerint a járulékot a ma élő művészek tevékenységének támogatására, illetve szociális céljaikra kell fordítani.
Az Európai Parlament által 2001-ben elfogadott direktíva kimondja, hogy a művésznek és jogutódjának részesülnie kell a saját műve eladásának forgalmából. (Felmerült, hogy többszöri eladás esetén csak a két értékesítés közti különbözet után járna részesedés, ám ez gyakorlati nehézségekbe ütközött volna.) 2006. január elsejéig ezt minden tagországban be kell vezetni; az uniós irányelvek szerint 3 ezer eurós (mintegy 750 ezer forint) eladási ár fölött, a tagországok azonban eltérhetnek e küszöbértéktől. A magyar tervezet ezt az összeget először 300 euróban jelölte meg, de a Hungart ezt is sokallta. Dr. Győri Erzsébet, a Falk Miksa utcában működő Hungart jogi képviselője – aki 1980 óta dolgozik ezen a területen – a NAPI Gazdaságnak elmondta: az elmúlt három évben elkelt kortárs festmények eladási áraiból átlagot számoltak, s ennek alapján a 300 eurós alsó határ mellett a kortárs művészek háromnegyede elesne a szerzői jogdíjtól. Ezt az észrevételt az Igazságügyi Minisztérium elfogadta: valószínűleg 5 ezer forint lesz az alsó küszöb a törvényben. (A 3 ezer eurós határ mellett Magyarországon három év alatt összesen 12 olyan művész lett volna, aki jogdíjra jogosult.) Az alsó érték és 50 ezer euró közötti sávban négy és öt százalék között választhatnak az egyes országok, a magyar változat marad az öt százaléknál. Utána sávosan degresszív táblázat szerint kell számolni, itt már nincs eltérési lehetőség.
Nagy-Britanniában és Ausztriában eddig nem volt követői jogdíj, náluk fokozatosan vezetik be jövő január 1. után. A briteknél például – és ez egyértelműen a két nagy ház a Christie’s és a Sotheby’s érdekeit szolgálja – 2006-tól csak a kortárs művekre vonatkozik, 2010-re terjesztik ki a 70 éven belül elhunyt művészekre, s valószínűleg csak 2012-re áll fel a teljes rendszer.
A járulékról az EU-irányelv nem beszél, de a magyar törvény meghagyja, az állam így a műkereskedelem hasznából fölözi le a művészek támogatására fordítandó összeg egy részét. A jogdíjakból és járulékokból együtt nagyságrendileg 100 millió folyik be évente a Hungarthoz. Dr. Győri Erzsébet szerint azonban feltételezhető, hogy ennek többszöröse van a műtárgypiacban, ezért igyekeznek feltérképezni a valódi adatokat és behajtani az öt százalékokat. Járatják a művészeti folyóiratokat, ahol a műkereskedők hirdetnek, átlapozgatják az aukciós katalógusokat, munkatársuk be-betér az üzletekbe. Ahol két rézkarc függ a falon, ott is körülnéznek, de igazán a nagyokat érdemes megtalálni. Az aukciók utáni összleütési árat összehasonlítják a hozzájuk beérkezett összegekkel és a cégbíróságra leadott mérlegadatokkal. Nem titkolják: ha nagyságrendi különbség van, akkor egyeztetést kezdenek, sőt időnként pert is indítottak, de a nagy aukciós házakkal eddig még mindig sikerült megegyezni.
