A világ árverési piacát vezető riválisok közül a Sotheby’s aratott jobban nyár eleji impresszionista és modern művészeti aukcióján: a 45,9 millió fontos összesített leütési ár az egyik legmagasabb az utóbbi években – hangsúlyozta a ház közleménye –, a tételek 88 százalékát a felső becsértéken vagy afölött adták el, tizenegy festmény több mint egymillió fontért kelt el. A legszebben Kees Van Dongen Nagykalapos nője szerepelt: a 3–4 millió fontra becsült, 1906-ban festett félaktot jutalékkal együtt 5,048 millió fontért adták el – ez több mint a duplája a festő 2 201 500 fontos eddigi rekordjának, amelyet egyébként ugyanez a kép ért el 1997-ben, ugyancsak a Sotheby’snél. Utána Maurice de Vlaminck 1904-es Kertésze következett, amely 2,5–3,5 milliós becslés után ért el 4,824 millió fontot. A pointillista Paul Signac egyéni csúcsot ért el, amikor 3,648 millió fontért talált gazdára 1,5–2 millióra tartott kulcsfontosságú képe 1886-ból, a Les Andelys-i mosónőkről. Paul Gauguin 1890-es években festett, 3–4 millióra becsült mangós csendéletéért 3,592 millió fontot adott valaki. A hárommillió fölötti sávba még épphogy belefért Picasso 1968-ban, a muskétás sorozat részeként festett nagyméretű Pipás férfija, 3,032 millió fonttal (2,5–3,5 milliós becsértéken kezdve).
Másnap a Christie’s kevésbé látványosan zárt, de így se panaszkodhattak: az összleütés csaknem 31,6 millió fontot tett ki. A tételek 73 százaléka elkelt, visszamaradtak azonban olyan hírességek művei is, mint Claude Monet, Pier Mondrian vagy Vaszilij Kandinszkij. A legdrágább festmény Amadeo Modigliani 1919-ben festett portréja lett Jeanne Hébuterne-ről: az 1,5–2,5 millió fontos becsértéken indított műért jutalékkal együtt 3 millió 256 ezer fontot adott egy telefonon licitáló európai gyűjtő. A kép még sohasem került piacra, s kiállítva is ritkán volt. A modell Modigliani kettős tragédiával zárult életének főszereplője: a terhes Jeanne öngyilkos lett a festő halála után.
Ebben a magasságban az árak gyengülésére is volt példa: Maurice de Vlaminck 2,8–3,5 millió fontra tartott Szajna-parti látképéért több mint 3,1 millió fontot adott egy ázsiai telefonáló (a katalógus szerint a fauve-os festmény 2001-ben 4,7 millió fontért kelt el), Vincent Van Gogh 2,5–3,5 millióra becsült Olvasó nőjét pedig 2,4 millióért szerezte meg egy amerikai vevő (előző, ugyancsak amerikai gazdája 2003-ban csaknem 3,4 milliót fizetett érte).
Alexander Archipenkótól öt alkotás is szerepelt Erich Goeritz hagyatékából (a legendás műgyűjtő kollekciója jelentős részét a tel-avivi múzeumnak ajándékozta hetven évvel ezelőtt, a most kalapács alá került művek kölcsönben voltak ott). Közülük az 1918-ban készült Nő 1,46 millió fontos árával új aukciós rekordot jelent a művész esetében, aki a szobrászat és a festészet között próbált hidat verni. Karl Schmidt-Rottluff Alkonyatkor című képe szintén életművi rekordot ért el 2,472 milliós árával (1,2 és 1,6 millió font közti becsérték után), a festmény ötven év után jelent meg a piacon. Szép sikert aratott Paul Delvaux 1943-ban készült szürrealista Alvó Vénusza: 600–900 ezer font között indítva, 1,128 millióért kelt el.
Az ugyanezen a napon tartott Sotheby’s-meneten az összesített leütési ár valamivel kevesebb mint 10,2 millió font lett. A legmagasabb árat, 601 ezer fontot Picasso Buste d’homme című 1969-es festménye érte el (becsértéke 300–400 ezer font volt), ez ugyancsak a muskétás sorozat darabja. Joan Mirótól egy kézzel festett egyedi váza ára 198 ezer font lett (becsértéke 100–150 ezer font). Jól teljesített Magritte A katona felesége című műve: a 150–200 ezerre becsült kép licitje végén 276 ezernél koppant a kalapács.
Rodintől több szobrot árvereztek, leütési áraik nem egy esetben jóval meghaladták a becsértéket. Az Iris 192 ezer fontért kelt el (becsérték 70–90 ezer font), a Csók 237 ezer (120–180 ezer), a Kéz 96 ezer (20–30 ezer) fontért cserélt gazdát, az eredetileg a Pokol kapujának részeként tervezett, 150–200 ezer fontra tartott Szép vagyok pedig 545 ezer fontot ért meg valakinek.
