Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
1985-ben Dutka Sándornak, az Új Tükör újságírójának lehetősége nyílt arra, hogy Bécsben kiállítást és vásárt rendezzen magyar képekből, a Kultúra Külkereskedelmi Vállalaton keresztül. Addig nem sokat értett hozzá: megnézte a BÁV árait, beszorozta hárommal – mégiscsak Nyugatról van szó –, összehasonlítgatta a Dorotheum áraival. Kivitt magával Bécsbe egy művészettörténészt is, aki megcsinálta a kiállítást – a vernisszázs előtt pár nappal azonban feljelentették őket, hogy nincs engedélyük árusítani. Leszedték az árcédulákat a falakról, három nap múlva, amikor megjött az engedély, visszarakták – és nagyon szép forgalmat csináltak. A magyar kereskedelmi attasé megdicsérte őket, hogy ennyi magyar képet még nem adtak el Bécsben – itthon egy rádióműsor óriási tüzet csinált, hogy elpocsékolják a magyar műtárgyakat (csak az utolsó pillanatban lehetett megakadályozni, hogy adásba kerüljön az anyag).
Így kezdődött Dutka kiállításrendezői karrierje és innen datálható vonzódása a műkereskedelemhez – 1987-ben már magángalériát nyitott Budapesten, a Rákóczi úton. A helyiséget az Urbanisztikai Társaságtól szerezte, hogy könnyebben kapjon engedélyt, cigány galériára pályázott. Ezt támogatták is, azzal a kikötéssel, hogy nem lehet cigány galéria a neve, csak képzőművészeti szaküzlet, de a cigány festők kiállítását megcsinálhatja. 1988–1989-ben már mások is mozgolódni kezdtek, használtcikk-kereskedésként többen is galériát nyitottak, egyszóval lassan éledezett a magán-műkereskedelem. 1990-ben már tizenkét magángaléria működött és létrejött a Magyar Műkereskedők Egyesülete, Dutka aktív közreműködésével. A rendszerváltás után már Antall Józsefnél kilincselt, háromnapos műkereskedelmi konferenciát kívánt szervezni amerikai mintára, ígéretet is kapott ötmilliós támogatásra, ám végül az egészből nem lett semmi.
Dutka Sándorban addigra már kikristályosodott a meggyőződés, hogy a fő gond a tájékozottság hiánya, az alulinformáltság – mindenki akkor kezdte, fogalmuk sem volt arról, hogyan kell árat képezni. Még csak két aukciós ház volt, a BÁV és a Műgyűjtők Galériája, amikor Dutka megcsinálta az első aukciós indexet, amelyhez nyolc-tízezer képről szedte össze az adatokat az 1957 utáni időszakból. A gyűjtőktől kellett kölcsönkéregetni régi katalógusokat; a BÁV archívuma hiányos volt, nem törődtek a katalogizálással. Először az 1957-től 1977-ig terjedő időszakot dolgozta fel – kézzel, cédulázgatva –, majd további három kötet következett, immár a Dutka Kiadó gondozásában, az 1980–1990, az 1991–1997 és az 1997–2002 közötti időszakról. Ezekben szerepelnek az információk az összes magyarországi aukción előforduló festményekről: méret- és technikai adatok, kikiáltási és leütési ár, aukció helye és időpontja. A kötetek egyéb fontos információkat is tartalmaznak, például címlistákat magyar és európai galériákról, műtárgyakkal és azok kereskedelmével kapcsolatos jogszabályokat. A szerkesztő, vagyis Dutka megemlít néhány megkerülhetetlen gyűjtőt és egyéniséget is, közzéteszi a műkereskedők nemzetközi szervezetének alapelveit, az európai galériások etikai kódexét és persze bemutatja a magyar szövetséget. Az óriási adathalmaz nemcsak jól használható, nemcsak az adott festmény árának ellenőrzésére szolgál, hanem önmagán is túlmutat; trendek, folyamatok rajzolódnak ki az aukciós index lapozgatásakor – nem csoda, hogy a belvárosi műkereskedők, a gyűjtők és az Ecseri kereskedői egyaránt Dutka-bibliaként emlegetik.
Dutka Sándor legújabb műve most jelent meg, Magyar művészet a világ aukciós piacain (1980-2004) címmel, amelyben hatezer árverés adatait dolgozza fel. A legdrágább magyar festő persze külföldön is Munkácsy, a katalógus tartalmazza annak a két monumentális vászonnak az 1988-as leütési adatait is, amelyek most kölcsönben Magyarországon vendégeskednek. Mindkét képet New Yorkban adták el, a Krisztus a Pilátus előtt címűért 60 ezer, a Kálváriáért 40 ezer dollárt fizettek – filléreket ahhoz képest, hogy a Poros út egymillió dollárnak megfelelő összegért kelt el a Mű-Terem árverésén 2003 decemberében. Érdekességekre is bukkanhatunk, például rácsodálkozhatunk, hogy a XVII. században alkotó, itthon szinte ismeretlen Bogdány Jakab csendéletei Londonban 40-50-60 ezer fontos árakon kelnek el.
Dutka Sándor 90 éves, de azt mondja: most, hogy majdnem készen van már az ausztriai árveréseket feldolgozó könyve is, ha nem szorítaná az idő, még megcsinálná azt a cigány galériát, amit annak idején nem lehetett.
