Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A forgalmi adatok tulajdonképpen nem rosszak, de valahogy mintha nem sok dolog történt volna a 2005-ös – későn kezdődő és voltaképpen csak egy hónapig tartó – tavaszi aukciós szezonban. Az eredmények sorra vétele előtt érdemes felidézni a 2004-es tavaszi adatokat: egy évvel ezelőtt Munkácsy Két családja lett a szezon listavezetője 75 milliós leütési árral, a Mű-Terem Galéria árverésén, a második Patkó Károly Ádám és Évája 38 millióért ugyanott, a harmadik pedig Csók István Tavasza 38 millióért a Kieselbach-aukción.
Idén a Bizományinál kezdődött a tavasz, ők három aukciót is tartottak, márciusban, májusban és júniusban. Az első eseményük március végén hagyományosan ékszerárverés, mellé most már második éve a grafikákat párosítják. Az is megszokott, hogy az ékszerek ilyenkor jobban mennek; még mindig tartja magát a szecessziós divat, a legdrágábban egy függő és egy art deco karkötő kelt el, mindkettőnek 1,6 millió forint lett a leütési ára. A grafikai anyag egy jelentős plakátgyűjteményt is tartalmazott, de ezen a fronton várat magára az áttörés, magyarán: az alacsony árak és a rendszeres próbálkozás ellenére plakátokra még mindig nincs itthon igazi kereslet. Májusban a BÁV nagy műtárgyanyagot vitt a közönség elé, de az ékszerek vagy a festmények terén nem jött össze semmi figyelemre méltó. Ekkor Kisfaludi Strobl Zsigmond carrarai márványból készült, fürdőző lányt ábrázoló szobra volt a legértékesebb, 4,2 millió forintot adtak érte. Különlegességnek számított a XVII. századi brassói tűziaranyozott pohár a Mikes család címerével – párdarabjait a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi –, leütési ára 1,7 millió forint lett. Júniusban egy festmény, Patkó Károly késői műve lett az első kilenc és fél millió forintos leütési árral, ekkor az árverés forgalma 38 millió forint volt.
A nagy házak viszonylag későn kapcsolódtak be: a Kieselbach Galéria május 2-án, a Mű-Terem pedig május 9-én tartotta tavaszi aukcióját. (A mostanra beállt rend szerint mindketten évi három-három aukciót tartanak, egyet tavasszal, egyet ősszel és egyet karácsony előtt.) A vígszínházi Kieselbach-aukción az összesített leütési ár több mint 527 millió forint volt, 38 millióval több a tavaly decemberinél – ez azért is kiemelendő, mert általában a karácsony előtti esemény a legerősebb. A legmagasabb áron egy Paál László-tájkép talált új gazdára, 42 milliós leütéssel. Ritkaságnak számított Kondor Béla egyik főműve, az Építők, ez 36 millióért kelt el. Perlrott Csaba Vilmostól egy korai, fauve-os darabot adtak el 23 millió forintért, beállítva ezzel a művész új hazai árverési rekordját; sok másikhoz hasonlóan ez a kép is külföldről tért haza. Tornai Gyulától az Uralkodó ajándéka című alkotás aratott nagy sikert: hatmillióról kezdte a licitet, végül 22 milliónál koppant a kalapács. További kilenc festmény ára haladta meg a 10 millió forintot. Az elmúlt évek Munkácsy-láza nem múlt el nyomtalanul, egy kisméretű colpachi tája kilenc és fél millióért cserélt gazdát. Érezhető volt az érdeklődés a Mednyánszky-festmények iránt is, az életmű-kiállítás megtette hatását.
A Mű-Terem Galéria forgalma kisebb, 446 millió forint lett, de a két piacvezető rivális közül ők érték el a nagyobb rekordot: Rippl-Rónai Menetelő francia katonák című festményét 55 millión ütötték le. Szobotka Imrétől egy kubista csendéletet árvereztek 28 millió forintért, és nekik is volt egy Paál László-képük: az eddig lappangó Szélfútta fák leütési ára 24 millió forintot ért el.
A Polgár Galéria kihagyta a kora tavaszi időpontot, csak egyetlen háromnapos árverést tartott, május 17–19-én, ezen is leginkább az ezüstáruk és a műtárgyak voltak érdekesek. A festmények kategóriájában összesen 16 milliós forgalmat csináltak, a legdrágább festmény egy ismeretlen flamand alkotó vadkacsavadászatot ábrázoló XVII. századi vászna lett egymillió forintért.
A szezon szenzációját a Nagyházi Galéria szállította május 24–25-i árverésén. Egy Tizianónak tulajdonított Madonna-képet aukcionáltak, amely 65 millióról indítva 140 millió forintos leütési árat ért el. Náluk is volt Munkácsy-festmény, a Cigánylány 12 milliós alapárán ment el. Nagyháziék egyébként szép csendben felhagytak a becsértékes árverésekkel. Ezzel a formával már többen, több ízben próbálkoztak, ám annak ellenére, hogy a világ vezető aukciós házaiban ezt a gyakorlatot folytatják, a magyar piac még mindig mereven elutasítja.
A Belvedere tavaszi aukciójának forgalma 102 millió forint lett. A ház nyolc és fél milliós legmagasabb leütési árát két kép érte el: Kádár Béla aktja és Aba-Novák Vilmos vászna.
Az Abigail Galéria összforgalma a karácsonyihoz képest jelentősen emelkedett, meghaladta a 60 millió forintot. A legnagyobb összeget náluk Tóth Sándor Kiscserkész című művéért fizették, jutalék nélkül öt és fél millió forintot. A grafikákra szakosodott Arte két ízben, márciusban és májusban tartott aukciót, ezek közül az utóbbi volt a sikeresebb: az előbbin 4 millió 743 ezer forint volt az összesített leütés, az utóbbin 6 millió 412 ezer. Az Arte szolgált a grafikai piac szenzációjával is: a második árverésen egy szignó nélküli műről kiderült, hogy Czigány Dezső eredeti szénrajza, ennek megfelelően 12 ezres kikiáltási ára 440 ezer forintos leütésire emelkedett.
