A Belvárosi aukcióján felvonultatott képek közül a legnagyobb feltűnést az évtizede elhunyt cigány festő, Péli Tamás Mágikus triptichonja keltette. A markáns hármas portrét a katalógusban 260 ezer forintért hirdették, de eleve félmillióról indult, mivel több előzetes vételi megbízás érkezett rá. Végül egy telefonos licitáló – Amerikában élő, magyar származású műgyűjtő – győzött 8 milliós ajánlattal, tapsot aratva a zsúfolt teremben. A klasszikus magyar festők művei közül Telepy Károly Favágás a Kárpátokban című vászna 3 millióról 3,2 millióig ért, Éder Gyula Vénusz álma című olajképét 1,2 milliós kikiáltási árán ütötték le. A modernek sorában 700-700 ezret hozott Gadányi Jenő Tóparti fákja (600 ezerről indítva) és Tóth Menyhért 300 ezren kikiáltott, Virág című elvont kompozíciója. Nagy István korai pasztellje egy parasztasszonyról megérdemelten ugrott 300 ezerről félmillióra. Visszamaradt viszont Johann Holmstedt naplementéje 600 ezer forintért és a ritkán előforduló Réti István 450 ezerre taksált sötét tónusú Szobabelsője sem keltett érdeklődést.
A második napon Carl Kauba tűzaranyozott bronzszobra Sárkányölő Szent Györgyről (vörös márvány talapzaton) 460 ezer forintos becsértékén kelt el, akárcsak a 100 ezerrel kevesebbről indított XIX. századi, madár formájú ezüst italtartó, strucctojás belsővel. A Zsolnayk közül tányérokat 40–42 ezerért, virágvázát 60 ezerért lehetett megszerezni, visszamaradt viszont egy díszedénypár 440 ezer forintért. A herendi firma sem aratott több sikert: egy régi vacsoraétkészletet 360 ezerért kínáltak mindhiába (tavaly ebből egyetlen szószostálért 100 ezret pengettek le ugyanitt). Nem kellettek az ezüst étkészletek sem és a drágább bútorok se találtak új gazdára. A harmadik napon felemásan alakult az ékszerek sorsa; például egy szecessziós stílusú, függővé is alakítható fehérarany melltű brillekkel kirakva 950 ezer forintos kikiáltási árán kelt el, míg egy hasonló karkötő 600 ezerért nem keltett érdeklődést.
Wagner István