Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kieselbach Tamás galériatulajdonos fő célja, hogy változtasson a magyar festészet külföldi megítélésén, megszüntesse alig-alig ismert, illetve alulértékelt voltát. A kiadásában megjelent kétkötetes alapműből, a Modern Magyar Festészetből tizenkilenc külföldi magyar kulturális intézetbe küldött tiszteletpéldányt, de egyetemi, múzeumi kutatóhelyekre, befolyásos szakértők kezeibe is szándékozik eljuttatni köteteket. A jó értelemben vett propagandát szolgálja a galéria megújult honlapja is, ahol az aktualitásokon és az aukciós híreken kívül páratlanul bőséges képanyagot lehet lehívni (több mint 1300 alkotó 15 ezer képe található a site-on). Folytatják a magyar műgyűjtés történetének feldolgozását, ennek jegyében rekonstruálták és feltették az internetre a XX. század elejének egyik legjelentősebb kollekcióját, a Wolfner-gyűjteményt, valamint – egy az Ecseriről előkerült fotókkal teli doboz segítségével – az 1910–20 közötti Fónagy-gyűjteményt.
A mai hazai műkereskedelemben a kincsek már nem a bolhapiacokról kerülnek elő, hanem a magángyűjtemények mélyéről, amikor tulajdonosaik úgy döntenek, újra megfuttatják őket a piacon. Ennek lehet családi oka, de előcsalogathat egyes darabokat egy-egy kiállítás vagy egy meglepően magas leütési ár is. A mostani Kieselbach-aukció kiemelkedő tételei is ilyen előkerült vagy hazakerült művek. Franciaországból érkezett például Paál László Barbizoni táj című festménye, amely utoljára 120 éve, a festő hagyatéki árverésén szerepelt nyilvánosság előtt. (Egy évvel ezelőtt ugyancsak egy hazakerült Paál-képet árverezett a galéria, akkor a 16 milliós kikiáltási ár 22 millió forintra emelkedett.) Észak-Amerikából jött vissza egy picike Munkácsy, az alig több mint 10x20 centis Colpach-i táj; hat és fél milliós kezdő ára várhatóan szép naggyá nő majd.
Kondor Béla 1968-as Építőkje a Vasilescu-gyűjteményből került az aukcióra, kikiáltási ára 15 millió forint. E kollekció értékes darabja volt Vajda Lajos Őstermészet című, 1938-as datálású festménye is, erre 12 millió forintról indul a licit. Ugyanennyin kezd egy 1942-es Egry József-mű, a komoly gyűjtőkörrel bíró balatoni képek fajtájából.
Tavaly tavasszal Nemes Lampérth tusrajza lett a Kieselbach-aukció egyik legmagasabb áron, 22 millió forinton leütött tétele; most ismét szerepel az anyagban egy jellegzetes tusrajz, a Horgony utcai részlet. A mű – amely egyszer már szerepelt magyarországi aukción, 1973-ban a BÁV-nál – 10 millióról várja az érdeklődőket.
Különleges darabja az árverésnek Jules Pascin 1915-ös Szent Antal megkísértése című alkotása, kilenc és fél milliós kikiáltási árral. A bolgár származású Pascin jómódú zsidó kereskedőcsalád sarja; pályáját úgy kezdte, hogy 16 évesen beköltözött egy bukaresti bordélyházba, ahol az éjszaka jellegzetes figuráit festette, később – bécsi és müncheni kitérők után – a párizsi mulatók és kávéházak törzsvendége lett. Sokat volt Budapesten is, 1908-ban részt vett a Nemzeti Szalon kiállításán. A művészt családja kitagadta és neve megváltoztatására kérte, amit Pascin megtett, de a kitagadás élete végéig nyomasztotta; többször is megfestette a bibliai tékozló fiú motívumot, a megbánás legcsekélyebb jele nélkül.
A Magyar Nemzeti Galéria 2006 tavaszán Matisse és a Magyar Vadak címmel rendez kiállítást. Perlrott Csaba Vilmos egyike volt a Matisse-iskola alapítóinak, most egy korai műve, az 1911-es Lány gitárral kerül kalapács alá, kikiáltási ára 8 millió forint. Berény Róbert mediterrán tájképe külföldről jött haza, induló ára 6 millió forint. Nemrég zárt be a Magyar Nemzeti Galéria Gedő Ilka-kiállítása, ezen is szerepelt az az 1984-es Rózsaszínű önarckép, amely 2,2 millión kezdi a licitet.
Rippl-Rónai nélkül nincs budapesti aukció – most hét művére is lehet licitálni. A vörös hajú lányt ábrázoló pasztell a párizsi korszak kiemelkedő darabja, ennek megfelelően kezdő ára nyolc és fél millió forint.
