Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A plakátokat – kevés kivételtől eltekintve – nem veszik a magyar gyűjtők, nálunk ennek a műtárgytípusnak még nincs ára, még a retro sem hozta divatba. Kár, mert jópofák és akár dekorációnak is jobbak, egyedibbek, mint mondjuk egy IKEA-poszter. A BÁV szezonnyitó, március 22–23-i árverésén ráadásul színvonalas gyűjtemény került kalapács alá. Emeljük ki azon darabokat, amelyek gazdára találtak: a sörreklámok mind elkeltek és a filmplakátok is kapósak voltak. A néhány ezres leütési árak közül kiemelkedett az Uhrer tervezte, Hungary feliratú, Magyarországot népszerűsítő plakát a harmincas évekből – 48 ezer forintos leütési árral – és a Somme menti ütközet című film plakátja Földestől. Ez az enyhén viseltes darab 1920-ból 42 ezer forintért kelt el.
A grafikák közül a várakozásnak megfelelően jól szerepeltek Gaál Margit ceruzarajzai, áruk 8 ezer forintról 32–34 ezerre emelkedett, hála a művek egyediségének, finom, szecessziós hangulatának. Mesterétől, Szőnyitől viszont több rézkarc is visszamaradt, akárcsak Molnár C. Pál fametszetei vagy Szabó Vladimirtől egy budapesti kilátást ábrázoló rézkarc. Meglepőbb, hogy Pekáry István harmincas években készült, népviseletbe öltözött lányokat és fiúkat megörökítő színezett rézkarcai sem keltek el, akárcsak Rippl-Rónai cinkográfiái vagy Mednyánszky rajza. Nem főművekről van szó, de itt most a nevek sem adták el az alkotásokat.
Pekáry akvarellje – egy gobelinterv – több érdeklődőt is vonzott, végül 60 ezerről indulva 80 ezerért vitte haza valaki.
Az ékszeraukción szokás szerint többen voltak, gyakori, hogy barátnők kettesben jönnek el érdeklődőként, sok esetben vásárlóként is. A katalógus címlapjára is föltett, egymillió forintért kínált szép, szecessziós függő végül 1,6 millióért kelt el. Ugyanennyi lett az ára a hasonló stílusú art deco karkötőnek, ez utóbbi alacsonyabbról, 600 ezer forintról indult (mindkét ékszer gyémántokkal kirakott). Az ezüstök közül is a szecessziós tálcának volt nagy sikere. A pipacsokkal díszített, több mint fél méter hosszú, téglalap alakú tál, amelynek bécsi készítője is ismert, 90 ezres kikiáltási árát jócskán meghaladva, végül 200 ezer forintos leütést ért el. A példákat hosszan lehetne sorolni, összefoglalva: ami szecessziós, az garantáltan elkel, az esetek többségében jelentős áremelkedéssel.
