A Dorotheum bécsi palotájában XIX. századi olajképek és akvarellek kerülnek kalapács alá 245 tételben február 15-én – igazából ezzel kezdi a szezont az osztrák aukciós ház. Katalógus nélküli kisebb variaárverések már januárban is voltak – ezeken műtárgyak és képek szerepeltek együtt –, a mostani aukcióra már célzottan válogattak, javarészt kismesterek munkáit. A Dorotheum ilyen eseményein szinte mindig szépen képviselt magyarok közül ezúttal túlsúlyban vannak a felvidéki festők.
Ilyen rögtön a kikiáltási sorrend elején a műkereskedelemben ritkán előforduló pozsonyi Majsch Ede, aki szülővárosának 1891-es látképét örökítette meg olajban, ezt most 1800–2000 eurós becsértéken kínálják. Görgőről származott el a magyar fővárosba Tornai Gyula, aki sokszor festett egzotikus jeleneteket – manapság ezek iránt nem mutatkozik különösebb érdeklődés sem Budapesten, sem Bécsben –, de most egy idős hölgy mellképe kerül kalapács alá, 1500–1800 euróért. Akárcsak a magyar árveréseken, a német nyelvterületen is elmaradhatatlan és rendszerint sikeres szereplő a liptóújvári Kern Ármin; sorozatban és rutinosan alkotott zsánerfigurái közül most egy 1909-ben festett, borospincében gitározó öreg muzsikussal van jelen. A manapság töretlenül népszerű kismester árát meg is kérik a bécsi szakértők, 3200–3500 eurós magasságban indítva. Hasonló kategóriába tartozik a budapesti Neogrády László is tetszetős lakásdísznek való tájaival, amelyek közül a tavaszi faluvége virágzó fákkal itt és most 1300–1500 euró. Történeti piktúránk kései fázisából 1870 tájára datálták az osztrák becsüsök egy ismeretlen festő kompozícióját, amelyen István király alakját vélték felfedezni – a háttérben azonban az erdélyi Vajdahunyad várának sziluettje magaslik, így Mátyás kilovaglására is tippelhetünk, ahogy azt Wagner Sándor is megörökítette müncheni képén, valamelyest hasonló elrendezésben. Az anonim mester kvalitásos képéért méltán kérnek 2200–2500 eurót.
Wagner István