Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Mű-Terem Galéria december 13-i árverése furcsa bejelentéssel kezdődött: a kiállításon látható és a katalógusban is szereplő képek közül tizenhetet aznap délután kénytelenek voltak visszavonni. Az egyetlen beadótól származó festmények – köztük Aba-Novák Vilmos, Ferenczy Noémi, Gáborjáni Szabó Kálmán, Kádár Béla, Márffy Ödön, Perlrott Csaba Vilmos és Szobotka Imre értékes alkotásai – tulajdonjoga vitatottá vált. Az erről szóló bírósági végzéssel nem lehetett szembeszállni, így ezeket a műveket most nem lehetett eladni. (A jogi eljárás végén persze elképzelhető, hogy a vitatott képek újra felbukkannak aukción.)
A legmagasabb árat, 44 millió forintot a papírformának megfelelően a kukoricás Rippl-Rónai – Anella és Lazarine a virágok közt – érte el. A következő kép ára viszont némiképp meglepetés: Galimberti Sándor Matisse-hatású, kétségkívül kvalitásos csendélete ötmillióról kezdte a licitet és hosszú harc után 37 millió forinton fejezte be.
Munkácsy kisméretű tanulmányképe a colpachi tanteremről, kikiáltási árát megduplázva, 30 millióért kelt el. Vaszary János 1935-ös tengerparti képének ára 12 millióról 18 millióra emelkedett, a Fűben ára pedig 16 millióra. Patkó egyik képe szintén a visszavontak közt volt, de az 1925-ös Fürdőzők a Zazar-parton 12 millióért gazdára talált. Csók István franciás vászna, a Párizsi nő sokak tetszését elnyerte, így ára ötmillióról 19 millióra nőtt. Hasonló arányban növelte árát Czigány Dezső csendélete, négy és félről 18 millióra, illetve Ziffer Sándor dekoratív nagybányai olajképe, hétről 16 millióra. Poll Hugó Mise után című szép képe tízmilliós alapárán ment el.
Végül néhány beszédes adat: az összesített kikiáltási ár 363 millió 230 ezer forint volt, a leütési pedig 560 millió 200 ezer. Az eladásra kínált 244 kép közül – az ominózus visszavonás után – mindössze tizenötre nem akadt licitáló.
