Modern és kortárs művészeti árverést rendezett december 3–4-én a Kunsthaus Lempertz; a kölni licitáláson tucatnyi hazánkfia is szerepelt európai árszínvonalon, jobbára sikeresen. A két világháború közötti avantgárdból csak Csáky József 1928-as bronzszobra maradt vissza, 40–50 ezer eurós becsértékén (négy hétig még lehet pályázni rá kikiáltási áron). Kassák Lajos 1922 tájára datált Képarchitektúrája – elefántcsontszínű papíron fekete tussal – 5–6 ezer eurós becsérték után 10 200 eurót hozott. E két mű László Károly bázeli galériástól került a hetvenes évek elején atlantai magántulajdonba – ugyanez az amerikai műgyűjtő adta be Moholy-Nagy László 1945-ös Tér-modulátorát is. Az olajfesték és színes metszet kombinációjával dekorált akrilüveg lap bőven az elvárások fölött végzett, amikor 34–36 ezres eurós becsérték nyomán 94 ezer eurónál koppant a kalapács. Francia magántulajdonból származik Moholy-Nagy másik műve, az azonos évjáratú Konstrukció, amelyet 20–25 ezer eurós becsértékén belül, 21 ezerért értékesítettek.
Másokhoz hasonlóan Lempertzék is kortársként kezelik a közelmúltban elhunyt alkotókat, így került kalapács alá Vasarelytől négy tétel, amelyek közül az 1976-os SEDUL-t adták tovább, 12–15 ezer eurós becsértékének alsó határán. Az 1991-ben, Düsseldorfban elhunyt Kocsis Imrétől egy 1975-ös, különleges sarokkép szintén László Károlytól került Amerikába, majd vissza Európába; itt és most 2 ezer eurós kikiáltási árán ütötték le. Kovács Attila háromrészes vászna a kölni Teufel galériából Amerika érintésével került ismét a Rajna partjára, most 4 ezer euróért vették meg.
Wagner István