Munkácsy Mihály bájos, viszonylag kicsi olajképe, a többféle címen is ismert Testvérek (Az első könnyek, Ne sírj) 12 millió forintos kikiáltási árról indult a Kieselbach Galéria és Aukciósház szezonzáró árverésén, végül 22 millión koppant a kalapács – ezzel biztosan jól járt a vevő. Ugyanennyiért ütötték le Nemes-Lampérth József 1920-as, Híd a Szajnán című képét – dacára annak, hogy papíralapon tussal készült alkotás, igaz, jelentős darabja az életműnek, többen is a művész fő művének tartják.
A galéria őszi aukciójának sztárja egy Schönberger-kép volt, most is egy erős darabot vittek piacra a művésztől. Az 1931-es datálású Modell enteriőrben, csendélettel hat és fél millióról kezdte a licitet, végül 17 millión állapodott meg.
Czigány Dezső önelemzésre és lélekelemzésre hajló alkat volt, közel hetven portrét festett önmagáról. Ezek egyike, egy valószínűleg 1911 körül keletkezett és a közelmúltban Nagyváradon előkerült Önarckép került kalapács alá a Vígszínházban. Kikiáltási ára 12 millió, leütési ára 20 millió forint volt. Czigánytól egy másik fontos alkotást is kínált a ház. A Provence-i táj a művész legkiegyensúlyozottabb alkotói korszakában, a Nizzában töltött években készült, 1926 és 1930 között – némi meglepetésre 12 milliós alapárán talált vevőre.
Aba-Novák temperájának hét és fél milliós induló ára viszont szépen emelkedett, így végül az 1930-as Körmenet 17 millióért kelt el. A másik Aba-Novák-mű, egy olajjal festett tájkép szintén jelentősen növelte kezdő árát, nyolc és félről 15 millióra. Vaszary art deco táncosai 19 milliót értek, Berény kékkancsós csendélete 18 millió forintért ment el. A jutalékokkal együtt számolva öt olyan kép volt, amelyért húszmilliónál többet, és tíz olyan, amelyért tízmilliót meghaladó összeget fizetett új tulajdonosa.
Az aukción az összesített leütési ár 488 millió 880 ezer forint volt, ez több mint 41 millió forinttal haladta meg cég őszi aukciójának hasonló eredményét, ám a 2003-as karácsony előtti aukció 590 milliós összesített leütésétől jócskán elmarad.
