Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az első nap az ékszerek 45 milliós összesített kikiáltási ár mellett 29 millió 677 ezer forintos összesített leütési árat értek el. Ez forgalomnak nem rossz, mégis némi hiányérzetet okozhat, hogy több nagy értékű, szép ékszer nem kelt el, például a katalógus címlapján is reprodukált melltű vagy briliáns fülbevalók több millióért. A hatmilliós, viszonylag nagy gyémántot tartalmazó, harmincas évekbeli fülbevalópár alapárán cserélt gazdát. A különleges neoreneszánsz hegyikristály-ezüst díszkehely 550 ezerről indulva végül egymilliós árat ért el.
A második nap összesített leütési ára 54 millió forint lett. A festménykínálat érdekesebb és színvonalasabb volt a mostanában megszokottnál, és ez több olyan vevőt is a Lónyay utcába csábított, aki egyébként nem jár BÁV-árverésekre. Feltűnően sok olasz licitáló volt; az idén vált egyértelművé (mióta a BÁV sikeresen aukcionált egy régi olasz képet), hogy jó néhányan figyelik az interneten a BÁV anyagait, és ha valami tetszik nekik, ideutaznak.
Cornelius Cruys csendélete jó vétel volt annak, aki 12 milliós alapárán haza tudta vinni. Rippl-Rónai élete utolsó évében festett pasztellje 4 millióért szintén jó ár (2,8 millióról indult a licit) – hozzátartozik az igazsághoz, hogy a kép nem tökéletes állapotú. Nagy sikere volt Pekáry István Falu című festményének, 360 ezerről egymillióig tornázták fel az árát. Néhány szobortétel is szerepelt az anyagban és értékelte is őket a közönség, a Clodion után öntött Hintázók 450 ezerről indulva 800 ezerért kelt el.
Az árverés végén kínált bundákra és borokra nem mutatkozott nagy igény, igaz, talán az áruk is túl magas volt. A különlegességekre viszont – nercstólákra, jópofa táskára, kígyóbőr darabokra – „ugrottak”, rendesen fel is verték az árukat.
