A Belvárosi Galéria olyan kínálattal indult neki december 6-án kezdődő háromnapos árverésének, mint ha az lett volna a legfőbb törekvése, hogy megfizethető árakon kínáljon karácsonyi ajándékokat. Kernstok Hajnali fények című vászna például Kieselbachnál 2000 májusában 1,2 millióért maradt meg, itt viszont 360 ezerről startolt és 460 ezerig araszolt. Más árszinten, de hasonló játszódott le az 1993-ban Blitz-aukción szerepelt, ismeretlen nagybányai festőtől származó Zazar-part esetében, amely 90 ezerről ért el 130 ezerre. A német nyelvterületen rendkívül népszerű, épp ezért drágán értékesíthető Hummel-figuráknál nem vált be ez a módszer – a katalógusárak töredékéért kínálták őket, mindhiába –, az ékszerek zöménél azonban igen. Bejött a galéria számítása a katalógus borítóján sztárolt Leány korsóval című olajképnél is, a Goya-rajongó festő, Béli Vörös Ernő műve izgalmas licitálás után 260 ezer forintról 850 ezerig jutott el, nyílt színi tapsot aratva. Ezt megközelítette Mednyánszky könnyed Őszi hangulata, 400 ezerről 700 ezerig lépkedve.
Az első napon 163 képből elkelt 91 – vagyis jóval több mint a fele. A második nap vegyes műtárgyainak 203 tételéből csupán 76-ot sikerült értékesíteni, míg a harmadik nap óra-ékszer kategóriájában ismét helyreállt az arány: 154 tételből 85 lelt új tulajdonosra. A porcelánoknál a hatszemélyes, Viktória-mintás herendi étkészlet 300 ezer forint helyett 400 ezerért kelt el. A bútorok között a XVIII. századi szalonasztal árát 240 ezerről 360 ezerre, a biedermeier íróasztalét 280 ezerről 340 ezerre tornászták fel. A tucatnyi keleti szőnyegből csak kettőt sikerült értékesíteni, mérsékelt áraik ellenére. A pár ezer forintos tételek sokasága viszont a karácsony előtti vásárlási lázban eleget tett a nagy forgalom, kicsi haszon jól bevált elvének.
Wagner István