Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hazai műkereskedelem meghatározó szereplője, a Mű-Terem Galéria tulajdonosa Senki többet? Harmadszor! címmel könyvet írt a szakmáról.
Ez egy száraz összefoglaló mondat arról, ami történt, ám Virág Judit könyve nem ilyen. Szórakoztató, szellemes, izgalmas olvasmány. Igaz, a téma is érdekes, az árverések világa kívülállók számára szinte misztikus. Egyrészt olyan, mint a színház, másrészt olyan, mint egy szabadkőműves-páholy vagy szekta. Vannak a beavatottak, a hozzáértők, akik csinálják – és vannak a nézők, akik a felét sem értik. A most megjelent kötet ebbe a világba vezet el, amely persze közelről egyáltalán nem ilyen titokzatos. Mintha egy Bevezetés a műkereskedelembe című kézikönyvet olvasnánk: végigvezet bennünket egy szakmán és módszeresen válaszol az olyan kérdésekre, hogy miként kell meghatározni az árat, mi különbözteti meg a hamisat az eredetitől, hogyan kell egy képet rendbehozni, restaurálni, megtisztítani, újrakeretezni. Mindezt olvasmányosan, sztorizósan, szellemes és bölcs történetekkel fűszerezve, megtartva ugyanakkor a kényes egyensúlyt – egyetlen gyűjtő sem érezheti úgy, kiadták a személyét. Látszólag mindent megtudunk a műkereskedelem legféltettebb titkairól, valójában mégsem, hiszen az elmúlt tizenöt évben már Magyarországon is mindenki megtanulta: ennek a szakmának a bizalom az alapja.
Egyszóval, a Korona Kiadó gondozásában megjelent kézikönyv élvezetes olvasmány, de nemcsak ez az erénye. Sokszor, sokan leírták már, hogy a műtárgypiacon hatalmas robbanás következett be, mégis megdöbbentő volt összefoglalva látni, hogy mindez milyen gyorsan történt. A teljes magyar műtárgypiac összforgalma 1992-ben 220 millió forint volt, 2003-ban pedig 5,7 milliárd. A Mű-Terem Galéria 1993-ban még egy lakásban működött – pontosabban Bényi László festőművész volt műtermében, innen a névválasztás –, a Falk Miksa utcai üzlethelyiséget csak 1996 végén–1997 elején nyitották meg, azután tartották első saját aukciójukat is. Ha innen nézzük, akkor a Poros út 220 milliós leütési áráig csak hét év telt el. Virág Judit abban a szerencsés helyzetben van, hogy ott volt valaminek a kezdetekor, és jól tette, hogy leírta.
