Töméntelen anyagot kínált őszi árverésén a BÁV: október 26–28. között összesen 828 tétel került kalapács alá, 86 milliós kikiáltási áron, az összesített leütési ár 60 millió forint lett. A leütött tételek száma 555, az átlagos áremelkedés pedig 135 százalékos volt.
Az ékszerválaszték széles skálán mozgott, a szokásos típusok mind megtalálhatóak voltak, s ezek néhány licitlépcsőt emelkedve rendre elkeltek. A legdrágább darab, egy női briliánsgyűrű Rádika Diamonds certifikáttal, 1,8 millióért visszamaradt, a XIX. századi gránátgarnitúra ára viszont 120 ezerről 220 ezerre emelkedett. Ugyanebből a századból való az az eljegyzési karkötő, amely 99 ezer forintról indult és többen is licitáltak rá, míg végül 170 ezer forintért valaki hazavihette.
A második napon a 130 festménytétel mellett szőnyegek és bútorok következtek. Az egyetlen védett festmény, egy osztrák festő arcképe I. Ferencről nem kellett senkinek 1,2 millióért. Ezen az áron elment viszont Székely Bertalantól egy női portré. A legmagasabb leütési árat – másfél millió forintot – Carl Ostersetzer zsánerképe, a Talmudmagyarázók érte el, kikiáltási ára 550 ezer forint volt. A festmények főként magyar kismesterek alkotásai voltak, így az árak többsége 100 ezer forint körül mozgott – néhány kivétellel, de azok sem haladták meg a félmillió forintot.
A szőnyegek közt több szép darab is volt, 440 ezer forintért kelt el az az iráni joragán, amely mindössze 70 ezerről kezdte a licitet. A bútoroknál a nagyméretű és drága tételek szokás szerint nem találtak vevőre, de a speciális, kisméretű darabok elkeltek. Egy XX. század eleji, diófa szoborállvány ára 80 ezerről 200 ezerre emelkedett, egy aranyozott faasztalkáé 120 ezerről 180 ezerre.
A harmadik nap volt a legerősebb, csaknem 400 műtárgyat árvereztek 43 millió forintos kikiáltási áron, pozitív és negatív meglepetésekkel. A katalógus címlapján reprodukáltak egy ezüst kávéskannát és egy üvegvázát, mindkettő empire stílusú. A szentpétervári cári kristályüveggyárból kikerült ametisztüveg váza megjárta már a Sotheby’s aukcióját is 1995-ben – most viszont nem kellett senkinek. Az ezüst kávéskanna Augsburgban készült, két ismert mester közös munkájaként 1810 körül, kvalitásának megfelelően 720 ezer forintos kikiáltási ára 1,3 millió forintig emelkedett.
Az antik ezüst anyag rendkívül színvonalas volt, ennek ellenére nem ért el akkora sikert, mint az várható volt. Lehet, hogy a 400 tétel egy napon túl fárasztó a közönségnek is, vagy az volt a baj, hogy a katalógus szerkesztésekor nem vezették fel kis tárgyakkal a nagyokat, hanem rögtön velük kezdtek. Az erdélyi érmés pohár leütési ára 750 ezer forint lett.
Kelendőek voltak viszont a boroskancsók, borkóstoló poharak, tálkák, hiába, a borkultúra most nagy divat. A miniatúrák is szépen mentek, nem volt sok belőlük, de azok ára araszolgatott felfelé, mert ezen tárgytípusnak széles gyűjtői köre van. A zsidó tárgyak is rendszerint elkelnek, mert nemcsak itthon gyűjtik őket, de könnyen eladhatóak külföldön, ezen az aukción pedig igazán kvalitásos darabok szerepeltek, egy bécsi hanukai menóra meg is duplázta 150 ezres kikiáltási árát. Az ezüstök között mindig vannak olyan kisméretű tárgyak, amelyek különlegességük, szépségük, esetleg a mindennapi életben való használhatóságuk miatt kapósak, ezek ára most is megszaladt.
A szobrok és kisplasztikák sorában Róna József, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Vedres Márk és Medgyesy Ferenc egy-egy szobra került új tulajdonoshoz (Kisfaludié 3 millióért), Raffaello Romanelli A nyár allegóriája című faragott márvány szobra viszont 3 és fél milliós kikiáltási áron nem talált vevőre.
