Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Sotheby’s június 15-i közép-európai festészeti árverésén kalapács alá kerülő magyar festők műveit a világ minden tájáról gyűjtötte össze az aukciós ház. Februárban Magyarországon járt a cég londoni szakértője, Claude Pienning, aki ingyenes becslés keretében adott tanácsot a beadóknak, érdemes-e a Sotheby’s aukcióján próbálkozniuk. Az akkor feladott újsághirdetésben megneveztek néhány művészt, akiknek a munkáit keresik – Újváry Ignác, Rippl-Rónai József, Markó Károly, Frank Frigyes, Székely Bertalan, Lotz Károly –, de mint Soraya Stubenberg, a cég bécsi irodájának vezetője, a Sotheby’s magyar szakértője a NAPI Gazdaságnak elmondta, nem elsősorban nevek, hanem jó képek után érdeklődtek. Régebben talán érdemes volt több festményt kivinni, de ma már jól működő nemzeti piac van és a legnagyobb nevekért itthon adnak a legtöbbet. Munkácsy, Vaszary árrekordja Magyarországon született; a júniusi londoni aukción szereplő Munkácsy sem Budapestről került ki, hanem egy német tulajdonostól.
Stubenberg szerint a jól csengő magyar nevek ugyanazok, mint régebben, a Sotheby’s-aukció valójában kiegészítése a nemzeti piacnak, kiegyensúlyozza a magyar árakat. A londoni ház egyébként „képben van”, rendszeres kapcsolatot tartanak a Mű-Terem, a Kieselbach és a Nagyházi galériával, az interneten figyelik az eredményeket, katalógusokat cserélnek. A külföldi kultúra általában természetesen más, a magyar képzőművészekről keveset tudnak, elsősorban a képet nézik, jó-e, mond-e valami újat és milyen az adott művész életműve. Van-e még húsz-harminc jó képe vagy egy egyszeri, jobban sikerült darabról van szó, emellett nagyon fontos a festmény állapota, mennyire ép, mennyire restaurált. Vannak olyan alkotók – Neogrády László, Heyer Artúr vagy a nagybányaiak közül néhányan –, akiknek a magyar piacon esetleg nem túl sokra becsült dekorációs képei jól eladhatóak külföldön, ezek azonban nem férnek bele egy ilyen minőséget felvonultató Sotheby’s-aukcióba. Egyébként is azt szokták javasolni, hogy az ötezer font becsérték alatti műveket nem érdemes indítani, hiszen a Sotheby’s csak ajánl egy céget az ügy intézésére, de mindent a beadó szervez és fizet. Így övé a rizikó is, ha nem sikerül eladnia a képét, akkor kárba veszett a szállítás és a biztosítás tetemes költsége. A Sotheby’s nem adhat ki információkat a beadókról, de a katalógusban szereplő provenienciák szerint öt mű származik magyarországi magángyűjteményekből. Köztük vannak Frank Frigyes képei, amelyek kivitelében valószínűleg közrejátszott a tavalyi siker – akkor több mint 50 ezer fontos rekordárat ért el az 1929-es Hímző Mimi (Befektető, 2003. június 10., 12. oldal). Az aukcióval egy időben az angliai magyar évad, a Magyar Magic keretében Frank Frigyes-kiállítás is látható Londonban.
A június 15-i aukció huszonöt magyar képe zömmel külföldről származik, a legmagasabbról a már említett Munkácsy-kép, A patakparton indul: a Sotheby’s szakértői 120–180 ezer fontra becsülték (45–66 millió forint). Benczúr Gyula Nyári piknik című képét 1998-ban vásárolta tulajdonosa a cég New York-i aukcióján, becsértékét most 60 és 80 ezer font között határozta meg az aukciós ház. Vaszary János Nápolyi kikötője 40–60 ezer, Berény Róbert női portréja 30–50 ezer font becsértékű. Patkó Károlytól négy képet, Frank Frigyestől és Vaszary Jánostól három-három, Újváry Ignáctól, Orbán Dezsőtől, Kádár Bélától és Iványi Grünwald Bélától pedig két-két művet árvereznek. Frank Frigyes Mimi sárga ruhában című alkotása 15–20 ezer font, Szőnyi István zebegényi látképe 10–15 ezer font becsértékkel bír. Perlrott Csaba Vilmos csendéletét 8–12 ezer font, Aba-Novák Vilmos Parasztok című alkotását 5–7 ezer font becsértékkel indítják Londonban.
