Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kovács Gábor bankár és műgyűjtő magánvagyonából hozta létre 2003-ban a Kovács Gábor Művészeti Alapítványt (KOGart), amely hárommilliárd forintos vagyonának hozamából elsősorban a kortárs képzőművészetet kívánja támogatni. Az alapítvány székhelyéül megvásárolta az egykori Fiatal Művészek Klubját az Andrássy úton, a felújított ház – kiállítótermekkel, étteremmel, kávéházzal – a múlt héten nyitotta meg kapuit.
A júniusig látható nyitókiállítás két részből áll: egyrészt az alapító magángyűjteményének kedvenc képeiből, másrészt a kortárs képzőművészet legfrissebb alkotásaiból, amelyek az uniós csatlakozásra reflektálnak. Már az első tárlattal igyekeztek elérni az alapítvány egyik célkitűzését – mondta el a NAPI Gazdaságnak az Új lapot nyitunk című kiállítás kurátora, Iványi Brigitta –, miszerint különösebb előképzettség nélkül is jól befogadható, a mai világunkat tükröző műveket válogassanak össze.
A kiállítási anyag három fő téma köré csoportosul. Az egyik a városi létezés kérdésköre, Ma tér-képe: Városi viszonylatok címmel, az ide tartozó művek az építészeti térrel és a fogyasztói kultúra utcai látványelemeivel, kirakatokkal, graffitikkal foglalkoznak. Itt látható Huszár Andrea e kiállításra tervezett, tükrökből álló installációja, ahol a terek egymásba forduló utcáin önmagunkkal szembesülünk, csakúgy, mint Szilágyi Lenke történeteket mesélő fotói, Köves Éva tükröződő kirakatokat ábrázoló fotó-festményei. A másik fő témakör a Vissza-Pillantó címet viseli és a nemzeti mítoszokat, az identitás keresését veszi szemügyre. Eleve ide készült Szabó Ádám fiatal szobrászművész futballválogatottakat idéző szoborcsoportja, egy fiktív sportesemény (Magyarország–Görögország 2:2) dokumentációja, ahol a nemzeti színek, az arcmezek...... az évezredes görög hagyományt és a magyar középkort idéző képmásokra kerültek. Bakos Gábor és Weber Imre Vágy című sorozata már látható volt a Műcsarnok Áthallások című kiállításán 2001-ben, az alkotók interjúalanyok vágyának képi megjelenítésére vállalkoztak. A harmadik fő csoport a Lokális Lőrések – Globális Törésvonalak címet viseli és a társadalmi aktivitás kérdéseit vizsgálja: Kupcsik Adrián az antiglobalizációs tüntetések szimbólumokká vált képeit festette meg, Nagy Kriszta erre a kiállításra készült triptichonja viszont a szingli lét „gyötrelmeiről” mesél. Jiri Cernicky neves cseh képzőművész Bin Laden lámpása című sorozatával az abszurd humor eszközeivel beszél a terrorizmusról, a nyugati világot fenyegető iszlám szélsőségesekről.
A KOGart kiadványokkal, ösztöndíjakkal, pályázatokkal is támogatni kívánja az alkotókat, 2005-től pedig minden évben szalon jelleggel bemutatja az előző év műalkotásait, amelyeknek a megvásárlására is lehetőség lesz. Az alapítvány maga is vásárolni fog, hiszen távlati célként egy kortárs képzőművészeti gyűjtemény felépítését tűzte ki, amellyel teljeskörűen dokumentálná a 2000-ben kezdődött századot. Egyelőre nagyon óvatosak, Tóth Tamás, a kuratórium elnöke úgy fogalmazott, hogy főleg az elején megfontoltan próbálnak majd dönteni – még azt sem tudják, hogy idén mennyit fordítanak vásárlásra, először a kiállítások, projektek költségvetését kellene ismerniük.
