Henrik Hanstein nemcsak a Kunsthaus Lempertz tulajdonosa Kölnben, hanem a művészeti árverezők európai szövetségének az alelnöke is. Ebben a minőségében is „már előre örvend Magyarország visszatérésének a keresztény Nyugat kebelébe” - ahogyan ő fogalmazta meg véleményét a NAPI Gazdaság kérdésére az EU-bővítés kapcsán. „Ez gazdasági és kulturális téren egyaránt kizárólag pozitív hatással lehet mindkét félre nézve - folytatta -, és a műkereskedelmi vérkeringést minden bizonnyal nemcsak könnyíteni fogja, hanem újabb lendületet adhat neki. Természetesen ez nem azonnali hatállyal jelentkezik, de lassú és biztos fejlődésnek nézünk elébe.”
Az 1854-ben alapított Lempertz árverési ház a legrégebbi és a legnagyobb ilyen intézmény Németországban, ahol Kölnön kívül Berlinben, Hamburgban, Münchenben és Frankfurtban tart fenn irodát. Európában eddig brüsszeli és párizsi kirendeltsége volt, de épp az unió keleti terjeszkedése miatt terveznek a közeljövőben képviseletet nyitni az osztrák fővárosban is, különös tekintettel a magyarországi kapcsolattartásra. A tengeren túl a globálisan is műkereskedelmi fővárosnak számító New York mellett Chilében vannak jelen, Ázsiában pedig azért nyitottak nemrég Tokió után Sanghajban is képviseletet, mert egyrészt egy évszázada sikeresen foglalkoznak távol-keleti műtárgyak árverésével, másrészt újabban óriási érdeklődés nyilvánul meg irántuk Kínából.
A magyarokra visszakanyarodva a kölni aukciós ház igazgatója elismeréssel nyugtázta, hogy árveréseiken rangos magyar mesterek művei esetében eddig is rendszeresen értek el kiugró árakat, ezért saját jól felfogott érdekükben is örülnek a határok eltörlésének. Ez nemcsak közvetlenül a műkereskedelemnek kedvez szerinte, hanem közvetve magának a képzőművészet további fejlődésének is, amely jellegénél fogva határok fölötti. A kortárs mesterek ázsiójának növekedése mellett máris megfigyelhető - tette hozzá Hanstein -, hogy lényegesen több magyar kliensük van az utóbbi időben, beadóként és vásárlóként egyaránt, mint egy évtizeddel ezelőtt.
Wagner István