A Kunsthaus Lempertz december 13-án tartotta kölni árverését a Heinrich Vetter-gyűjteményből, régebbi és modern mesterektől válogatott négyszáz művel. A XVI. századtól napjainkig húzódó választékban negyven ikon és néhány plasztika is akadt. Az idén elhunyt sikeres mannheimi vállalkozó és műgyűjtő hagyatékából a Lempertz 3,5 millió eurót inkasszált. A legmagasabb leütést Pierre Bonnard Cannes-i kikötője hozta, amelyet előzetesen 180-220 ezer euróra becsültek, de egy német gyűjtő végül 311 ezer euróért szerezte meg. Mégsem ez számított világrekordnak, hanem Emil Nolde 1913-as, Fiatal pár című színes litográfiája, amely 140-150 ezer eurós elvárás után 250 ezer euróért került egy angol kollekcióba és ez a félszáz szériás nyomatnál eddig párját ritkítja.
Európai műkereskedőnél maradt Conrad Felixmüller 1924-es önarcképe fiával, Tavaszi séta elnevezéssel, amely 150-180 ezer helyett lett 207 ezer euró. A leglátványosabb küzdelem a Tiepolo köréből származó, Szent Domokost ábrázoló képért folyt, amely potom kétezer euróról startolt és tucatnyi telefonos licitáló vetélkedése nyomán 280 ezernél landolt egy külföldi galériásnál - nyilván abban a reményben, hogy utólag bizonyítani lehet Tiepolo szerzőségét.
Liebermann egyik kései Tiergarten-részlete 1932-ből 120-140 ezer helyett 146 ezer lett, ezzel egyidős volt Slevogt pfalzi nyárutója, amely 35-40 ezres sávból ment fel 110 ezer euróig. Még meredekebb lett a licitlépcső Corot 1875-ös tájképénél, amely 15 ezres kikiáltással 88 ezres leütést hozott. A modernek közül Nay 1956-os Improvizációját 50-70 ezres sávból 85 ezerért adták tovább, Zao Wou-Ki 1971-es festménye 20-25 ezerről ment 55 ezerig. A hatvanas évekből Rainer két korai, ritkaságnak számító munkája egyenként 22 ezer euróba került (3500-ról, illetve 4 ezerről indítva). Keresettnek bizonyult Dorazio is, akinek 1959-es vörös vászna 15 ezres kikiáltás után 38 500-ig meg sem állt.
Wagner István