Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A műkereskedelemben kulcskérdés a bizalom, a személyes kapcsolatok ápolása a művészekkel és a gyűjtőkkel, illetve a befektetőkkel – a folyamatos kiszolgáláshoz ma már azonban elengedhetetlen az olyan személytelenebb eszköz is, mint az interneten való megjelenés. Egy potenciális külföldi vevő a világhálóról is tájékozódik, de a hazai érdeklődők is sokszor ott nézik meg az aukciós időpontokat vagy ott keresgélhetnek a gyűjtők. Egy izgalmas, használható weblap ezen felül maga is gerjesztheti az érdeklődést.
Ezeknek a szempontoknak a nagy magyarországi aukciós házak közül leginkább a Mű-Terem Galéria honlapja felel meg. Az oldal kínálta lehetőségeket reklámozásra is kihasználják: „A galéria erőteljesen alakította a magyar aukciós piacot: az általa kidolgozott és bevezetett marketing-, PR- és művészettörténeti újításokat azóta minden aukciós ház átvette, és ezek a magyar árverési gyakorlat mindennapos részévé váltak” – írják, és mindez igaz is. Webes megjelenésük is profi, látszik, hogy folyamatosan törődnek a site-tal, az október 3-i aukció képei például már mind fönt vannak. A bejelentkező oldalon – ahonnan rögtön a katalógusra lehet klikkelni – persze kiemelik a magyar rekordert, vagyis a 2003. áprilisi aukció Munkácsy-képét, A baba látogatóit, a maga 160 milliós leütési árával. Az archívumban kis rezümék mellett egy-egy kép segít felidézni, hogy mikor mi volt a fő kép, melyek voltak a leütési rekordok. A Festmény shop és a Zsolnay shop a galériában jelenleg megvásárolható tárgyakat mutatja be, igaz, ár sehol nincs feltüntetve. Helyet kapott a site-on a Mű-Terem Galéria VIP-klubja is (a tagoknak nem kell előleget fizetniük az aukciókon, képviselik őket külföldi árveréseken, ingyen elküldik nekik a katalógusokat stb.) A galéria szabadegyeteme szintén önálló rovatban szerepel, ahol már a 2002–2003-as program néhány előadása is elolvasható. A Mű-Terem vezetőjéről, Virág Juditról külön oldal szól, az életrajzi adatok után hosszú részlet következik Kenessei András 2000-ben készült interjújából, amely a Világgazdaságban jelent meg.
A BÁV honlapja is friss és használható. A cégismertető, az aukciós naptár, a kereskedelemi és zálogüzletág mellett bemutatja a Bizományi által működtetett becsüsakadémiát is (online módon azonban nem lehet rá jelentkezni). Sajátos szolgáltatás a kortársművészeti ki-kicsoda?, életrajzokkal mintegy 150 képzőművészről, valamint a művészeti kisszótár, amely segítheti a katalógusokban való eligazodást is. Az archívumban csak a tavalyi aukciók tényei találhatóak meg, pedig a BÁV igazi különlegessége a múltja – de ők is tudják, hogy ez nagy kincs, nem is teszik könnyen hozzáférhetővé az adatokat. A Történeti áttekintés rovatban megismerkedhetünk a 230 éves cég gazdag múltjával; a zálogrovatban webes zálogmúzeum is látható, van itt egyebek közt zálogházi bizottság jegyzőkönyve az 1700-as évek végéről, latin nyelvű iktatókönyv, árverési jegyzőkönyv. Az ügyfélszolgálaton hagyatéki és egyéb becsüsi szolgáltatásokat is meg lehet rendelni.
A Kieselbach Galéria honlapja egyértelmű csalódás. Behívásakor, 2003. szeptember 8-án, a 2003. májusi Turck-árverés jött le, egy hónappal a Kieselbach őszi aukciója előtt. A hírszobában a 2002. december 6-i árverést harangozzák be, a naptárban a 2003. áprilisi az utolsó dátum, az aukciós feltételek 1999. szeptember 1-jeiek – nehéz elhinni, hogy azóta nem változott semmi. A galéria leírása kicsit színtelen, ami önmagában nem lenne baj, hiszen felvállaltan a tulajdonos személye a lényeg. Van is róla szóló rovat, Kieselbach hosszú interjúban beszél a kezdetekről, de nem világos, ki kérdezi www. néven. Kiállítások címszó alatt három eseményt lehet választani (Zöldár, Nagy István, Nyolcak), egyébként pedig ha a címszóra klikkelünk, a Fej fej mellett kiállítás képei jönnek be, ott sem a festmények, hanem a megnyitón készült képek, Kieselbach Tamás beszéde, utána a tömeg. Ha továbbmegyünk a következő oldalra, akkor bélyeg nagyságban látható néhány alkotás is, képaláírás nélkül. A Mit keresünk rovatban ábécésorrendben szerepelnek azok a festők, akiktől bevesznek képet, az archívum pedig nem működik.
A Polgár Galéria honlapja nem túl részletes, de friss, bár az október eleji aukció anyagából még csak ízelítőt mutatnak. A nemrég elhunyt Szász Endréről megemlékezést, fotót közölnek, valamint az információt, hogy az özvegy által rendelkezésükre bocsátott képekből kiállítást rögtönöztek. Érdekesség, hogy a Polgár Galéria főoldaláról az Art Sales indexre tudunk továbbmenni (ez egy nemzetközi aukciós adatbázis, ahol két és fél millió tárgyról lehet információkat szerezni, valamint aukciókról 1950 óta). Online megrendelhetők az általuk kiadott kiadványok, monográfiák, katalógusok, az archívumban azonban nem a teljes árverési anyagok szerepelnek, csak a kiemelkedő licitek. A bemutatkozásban Polgár Árpád az aukciós vásárlás előnyeiről beszél, a kísérő nagyobb fotó őt ábrázolja, a kisebbik kép aláírása Polgárék, rajta felismerhetetlen tömeg a galériában egy kanapé körül. A Kínálatunkból című rovatban hat bélyeg nagyságú kép látható, inkább csak jelzésértékűen.
Végül – bár nem utolsósorban – a Nagyházi Galéria honlapja. A szűkszavú és stílusos bemutatkozás tényszerűnek tűnik, bár természetesen – a konkurensekhez hasonlóan – csupa pozitívumot említ. A Fontos információk rovatban praktikus tudnivalókat közölnek arról, hogyan is kell licitálni és mit jelentenek a katalógus egyes kitételei, a Hírek rovat valóban újdonságokkal szolgál.
A Katalógusok és leütési listák – szám szerint a 70.-től a 97.-ig – árverésekről szolgáltat adatokat, összesen 9118 képről (ezeket az aukciókat 2001 júniusa és 2003 áprilisa között rendezték meg). Itt egy keresőprogram segítségével közel tízezer tárgyat lehet megtalálni. Nagyháziék aukciós naptára ez év végéig közli a tervezett árverések időpontját.
