A szecessziós alkotások jól bevált licitálásával kezdi ma az őszi évadot a Dorotheum, a 407 tétel között ezúttal kevesebb magyar akad, mint korábban. (Közrejátszhat ebben a budapesti aukciók hatása is, amelyek egyre magasabb leütési áraikkal „visszahúzzák” a magyar származású műtárgyakat.) Az egyetlen Zsolnay-kerámia is szerény példány mind méretben, mind minőségét tekintve: az eozinmázas fedeles doboz az 1895–1900 közötti évekből való, becsült értéksávja 600–700 euró. A Magyarországhoz köthető művészek közül megemlíthető a Budapesten született Brandel Vilmos Alfréd (1889–1973), akinek tucatnyi, patinázott bronz és fa kisplasztikáját a 600–1300 euró közötti sávban szóródó árakon kínálják.
Szokásosan gazdag és sokrétű viszont a magyar vonatkozású kínálat a Dorotheum szeptember 17-i militária-árverésén, a 205 tételből tucatnyi ilyen akad, régi metszetektől, könyvektől, térképektől sátorlapon át egyenruháig. A dekoratív grafikák közül a legolcsóbb (80 euró) egy magyar egyenruhát viselő „k. u. k.” táborszernagyról készült rajz, a legrégebbi tétel 1837-ből bécsi litográfiák 88 darabból álló kollekciója – többek között magyar lovas huszárok ábrázolásával is – száz euróért. Félszáz színes nyomatot és karikatúrát tartalmaz egy mappa az osztrák–magyar matrózéletről, az 1870–80-as évekből, 200 eurós kikiáltási áron, a vele egyidős két haditengerészeti szabályzatot együtt 150 euróért adják. Fotómellékletet, térképeket és táblázatokat is tartalmaz Olaf Richard Wulff 1934-es könyve az osztrák–magyar dunai flottilláról az első világháborúban, s éppúgy 130 euró, mint a lovasság korabeli sátorlapja. A legmagasabbról, 850 euróról Heinrich Breling (1849–1914) olajképe indul Kiss Ernő ezredparancsnokról, a későbbi aradi vértanúról. A magyar honvédség jó állapotban lévő hadnagyi tábori egyenruhája a Horthy-érából 150 euróról startol, míg a magyar királyi palotaőrség kardját kereken ötszáz eurón kiáltják ki.
Wagner István