Régi mesterek, valamint XIX. és XX. századi festők művei kerültek kalapács alá május 13-án és 14-én Nagyháziéknál. A 472 tételből összesen 318-at értékesítettek, ebből 45 volt millió felett. A legnagyobb negatív meglepetés az volt, hogy megmaradt Munkácsy Az elítélt című olajvázlata a Siralomházhoz, amelyet 10 millióra tartottak. Nem várt arányú sikert aratott viszont egy Rippl-Rónai-pasztell, a Vöröshajú lány (Ács Klára grafológus portréja): 4,8 millióról indítva meg sem állt 22 millióig.
Csók István 1923-as Thámárját 7,5 milliós kikiáltási árán ütötték le, Mattis-Teutsch 1924-es Kompozícióját viszont 5,5 millió helyett 6,5 millión, Kádár Béla Falusi jelenete pedig egyről 4,8 millióig ugratott. A régi mesterek művei közül a németalföldi Glauber-Lairesse páros Itáliai tája 3,4 millióról ért el 4,6 millióig, a katalógus címoldalára is kiemelt velencei Piazetta: Mária mennybevétele 2,8 millióról kereken 4 milliót ért el (ez utóbbi védett lévén nem vihető ki az országból). Két kép is 3,6 milliós leütéssel végezte: egy szintén védett toszkán bibliai jelenet a XV. század második feléből 2,8 millióról, a németalföldi Hoguet 1855-ös tengerparti tája szélmalommal 1,8 millióról jutott el idáig.
A harmadik napon a vegyes műtárgyak kerültek sorra, a 348-ból 209 kelt el. A legsikeresebbnek az antik ezüst mesterművek bizonyultak és részben a bútorok, kevésbé keresték most a drága és régi időmérő szerkezeteket.
Wagner István