A régi mesterektől a kortársakig terjed a festménykínálat Nagyháziék május 13-14-i képaukcióján, 15-én pedig bútorok, ezüstök, órák és ékszerek kerülnek kalapács alá. A 479 képből hetet visszavontak még a kiállítás előtt, a megmaradt 472-ből 47 tétel kikiáltási ára haladja meg az egymillió forintot. Elsőként említendő Munkácsy Mihály Az elítélt című 1869-es tanulmányfeje, amely a Siralomházhoz készült. Az olajjal fára festett férfiportré a húszas években került vissza Amerikából Európába. A kép egy ideig Wertheimer Adolf gyűjteményét gazdagította, szerepelt monográfiában és kiállításon, sőt Nagyháziék 1998-as árverésén is; akkor 850 ezerről indították és 3,4 millióért ütötték le, most tízmillióról startol.
Árban utána Csók egyik Thámár-variánsa következik 1923-ból, a biblikus ihletésű női aktért 7,5 milliót várnak. Alapos akadémiai felkészültséggel festette id. Vastagh György 1871-ben a Nővéreket, amelyet 6,5 millió forintról indítanak. Valentiny János 1881-es zsánerképét, A vén cigányt a kor egzotikus divatja diktálta, most kereken hatmilliót kérnek érte. Egyformán 5,5 millió forinton kiáltják ki egy ismeretlen flamand mester XVII. század közepi sokalakos kompozícióját Keresztelő Szent János prédikációjáról, illetve Mattis-Teutsch 1924-es olajképét, akinek életműve iránt mostanában Európa-szerte nő az érdeklődés. A magyar árverésekről elmaradhatatlan Rippl-Rónai pasztelljei közül most a nagyvonalúan papírra felvitt Vöröshajú lány - Ács Klára grafológus portréja - kerül kalapács alá, minimum 4,8 millióért.
Május 15-én a vegyes árverésen 347 tétel kerül kalapács alá, az egyik legdrágább egy 1820 körüli osztrák padlóóra, amelyért 2,8 millió forintot kérnek. Fertályt ütő szerkezete most is működik, fenyőfa tokján dióborítását topolya- és jávorberakással dekorálták. Jóval régebbi társa, egy XVII. századi német asztali óra is jár még; a XVIII. században átalakított tűzaranyozott sárgaréz tokba rejtett időmérőért 2,4 milliót várnak el. A XX. század elejéről való, egzotikus fából faragott, ötdarabos szalongarnitúráért 950 ezer forintot kérnek, akárcsak egy dekoratív, 1700 tájáról való német ruhásszekrényért. Egy brassói szász ötvös XVII. századi antik ezüst talpas pohara a ház becsüsei szerint megér 850 ezer forintot, egy magyar tálalószekrényt a XVIII. század második feléből pedig legalább 800 ezerre taksálnak.
Wagner István