A BÁV év végi árverésének első napján az ékszerek és órák 311 tételéből 270 kelt el, másnap a 223 festményből 158-at értékesítettek. A harmadik napon 225 vegyes műtárgyból 187 talált új tulajdonosra, a negyediken 66 szőnyegből csak 30-at adtak tovább. Ugyanaznap délután rendezték meg az első játékaukciót is, amelynek 160 tételéből tízet visszavontak a licitálás előtt, gazdára lelt 81, 69 iránt nem érdeklődtek.
A hét számjegyű tételek között tallózva említhetjük az ékszerek sztárját: a 3,3 millióra taksált szoliter aranygyűrűt 1930 tájáról, egy nagy briliánssal, amelynél kereken 6 milliónál koppant a kalapács. Egy arany nyaklánc az 1900 körüli évekből, 118 kisebb-nagyobb brillel és 17 apró gyémánttal kombinálva, 4 millióról 4,4 millióig ment fel. A harmadik helyezett egy ezzel egyidős fülbevalópár lett eredeti dobozában, két kisebb és két nagyobb briliánssal, amelyet 2,4 milliós kikiáltási árán ütöttek le. A visszamaradtak közt is akadtak milliós tételek. A leglátványosabb egy P.V. jelű modern sakk-készlet mahagónikereten aranyozott ezüst díszítéssel, gazdagon dekorálva, amely 2,8 millióért nem keltett érdeklődést. Egy virág formájú arany melltűt a XIX. század második feléből eredeti dobozában, tucatnyi brillel és gyönggyel, illetve hatvan gyémánttal 1,4 millióért nem vettek meg. Egy platina nyaklánc 1900 tájáról - aranyfüggőn brillekkel, gyémántokkal és egy smaragddal - egyillióért nem kelt el.
A festmények sorában Czóbel Fiatal lánya lett az éllovas, másfél millióról több mint a duplájára, 3,2 millióra ment fel. Védetté nyilvánították, így nem vihető ki az országból, mégis Márffy 1902-es, párizsi vászna került a második helyre Parkban címmel: 650 ezer forintos kikiáltási ára közel ötszörösére ugrott, amikor kereken 3 milliónál ütötték le. A katalógus borítójára is kiemelték Kádár Ég az istálló című alkotását, amely 1,8 millió helyett 2,8 milliót ért el. Vaszary szintén párizsi női félaktja 1894-ből 2,5 milliós értékén ment tovább. Több mint hétszeresére ugrott (200 ezer forintról) egy ismeretlen XIX. századi festő városrészlete katedrálissal, amely végül másfél milliót kóstált. A veszteséglistán itt is említhetünk milliós képeket. Rippl-Rónai kétoldalas pasztellje - egyik felén balatoni tájjal, a másikon fiatal nő portréjával - 2,5 millióért maradt vissza, noha több felirat, pecsét és ajánlás is dokumentálta eredetiségét. Egyenként 1,2 millióért nem kellett senkinek Berkes ligete, illetve Iványi-Grünwald Délutáni pihenője olajban. Egymillióért maradt pártában Vaszary 1902-es Aratása - talán a tőle szokatlan témaválasztás miatt.
A vegyes műtárgyak csoportjában mindössze egyetlen hét számjegyű tétel akadt. A híres osztrák ötvös, Klinkosch mesterjelével ellátott ezüst kandeláberpár, közepén a Savoyai és Habsburg címerpajzsot tartó angyallal 4596 grammot nyomott, így másfél millióról meg sem állt 2,6 millió forintig. Az utóbbi időben felkapott képórák közül egy kovácsműhelyt megörökítő, 1830 körüli, működésképtelen német példány visszamaradt 450 ezerért, miközben nagyjából hasonló korú társát, a német keretórát 150 ezer helyett 200 ezerért értékesítették, igaz, működő állapotban. A szőnyegek között nem volt milliós tétel. Jellemző példa lehet, hogy 1900 tájáról egymás mellett szerepelt egy mutatós aubusson kárpit kertrészlettel 400 ezerért, amely csak utólagos visszakérésre ment el, miközben egy iráni hériz 390 ezerért végleg megmaradt.
A külföldön rég rendszerré vált gyakorlaton felbuzdulva először rendezett játékárverést a BÁV. A dicséretes kezdeményezés itthon szokatlan volta lehetett az oka, hogy viszonylag sok tétel megmaradt a nagy számú utólagos visszakérés ellenére is. A BÁV pedig igazán méltányos kikiáltási árakat állapított meg, ezek tőlünk nyugatra látványos leütéseket hozhattak volna. (Valószínűleg az erre profilírozott külhoni galériások sem szereztek még elég információt erről az árverésről.) Most mindenesetre sikerült 40 ezerről háromszorosára felverni egy 1900-as tonett baba-ülőgarnitúra árát, tizenötszörösére egy Blumberg által tervezett pesti tarokk-kártya-garnitúrát a XIX. század második feléből (6 ezerről meg sem állott 90 ezerig). Kikiáltási árat, egyenként 85 ezer forintot fizettek egy 1910 körüli, Bing-féle gőzgépért, illetve egy nagyjából egyidős német porcelán hajasbabáért, egy Märklin-márkájú, 1940 körüli német villanyvasútmodell viszont 80 ezerért megmaradt.
Wagner István
Wagner István