Soron kívüli árveréssel zárta az évet a Nagyházi Galéria december 14-én délelőtt. A XIX. és XX. századi festményekből, valamint vegyes műtárgyakból rendezett matiné 418 tételéből kevesebb mint a felét (198 darabot) sikerült értékesíteni. A legnagyobb veszteségek között említhető egy négy darabból álló magyar szalongarnitúra 1900 tájáról 1,7 millióért, egy ezzel egyidős osztrák díszkancsó aranyozott bronzból, tűzzománccal 1,2 millióért, illetve öt támlás szék együtt Nagyszebenből, az 1760-as évekből, 1,1 millió forintért.
A legmagasabb leütési árat egy diófából faragott erdélyi ládáért adták, amelyet a katalógus címoldalán is reprodukáltak. A XVII. század elejéről származó bútordarab belsejében ládafia rejtőzött, eredeti zárszerkezetét és kulcsát mindmáig megőrizték, így nem csoda, ha ára 800 ezer forintról 1,1 millióra ugrott. A második helyezett a katalógus hátsó borítóján is ábrázolt, XVIII. századi olasz tükör lett, gyönyörűen faragott és aranyozott fakeretben - 950 ezer forintos becsértékén adták tovább. A harmadik helyen Molnár C. Pál Mediterrán táj lovasokkal című olajfestménye végzett, amely 340 ezerről startolt és 850 ezer forintnál landolt. Az ötvenes éveit taposó, neoavantgárd Alekszej Vlaszov Párizsi kávéházáért olajban 340 ezer forintos elvárás után félmilliót adtak.
A legolcsóbb szerzemények között szerepelt - a húszezres felső határ alatt - például egy 1900 körüli osztrák váza irizáló üvegből (13 ezer forintos kikiáltási árán ütötték le), egyenként 16 ezret pengettek le egy ezzel egyidős orosz ezüsttálcáért rekeszzománc-díszítéssel (98 grammos súllyal), illetve 12 ezerről indítva egy hasonló, antik orosz díszkanálpárért (a kettő együtt 36 gramm). A velük egykorú, rendkívül dekoratív gyümölcskínáló Bécsből - többrétegű színes üvegből - sem lett drágább az ünnep előtti licitáláson az előzetesen megállapított 18 ezer forintnál, így akár jutányosan beszerzett karácsonyi ajándéknak is beillett.
(NAPI)
Wagner István