Nagy örömünkre szolgált, hogy tavaly Magyarország volt a díszvendég a budapesti Szépművészetiből kölcsönzött reneszánsz bronz kisplasztikákkal, idén viszont a nyári elbai árvíztől megmentett drezdai porcelángyűjtemény 70 válogatott darabját láthatja a közönség külön kiállításon - kezdte beszámolóját a müncheni régiségvásár gazdasági igazgatója. A Mosoly országa iránti vágy címmel Erős Ágost tulajdonából korai meisseni porcelánok és távol-keleti példaképeik kerülnek egymás mellé. A katalógus bevezető tanulmánya is ezzel foglalkozik és a 120 kiállító, köztük a 20 külföldi figyelmét is jó előre felhívták a porcelán főszerepére.
Ami az euró idei bevezetését illeti, az átszámítás a kereskedelmi életben valóban felkerekített árakat hozott országszerte - mondta Peter Henrich -, de a sokkal hosszabb átfutású műkereskedelmi befektetésekben ez nem éreztette a hatását. A korábbi galériások mellett idén tíz első kiállító is jelentkezett a vásáron, az árak is a régiek maradtak, különös tekintettel a kezdő gyűjtőkre és a fiatalokra, az alkalmi vételre vadászó rutinos öregek mellett. A vásár szervezői ügyeltek arra, hogy lehetőleg minden vásárlói óhaj teljesülhessen a különböző árkategóriákban, így a bajor paraszti faragványoktól a japán faplasztikákig terjedő skálán egyaránt fellelhető műtárgy már 500 eurótól. A rajzra szakosodott galériások közül a leghíresebb az Arnoldi-Livie, illetve Katrin Bellinger, az utóbbi Nachtmannak egy 1835-ös gouache képéért 18 ezer eurót kér. A XIX. századi müncheni akadémikus piktúrát képviseli a vásáron először szereplő stuttgarti Königsblau galéria standján Max Ackermann hagyatékából egy fürdő lányról festett olajvázlat. Ez kereken 50 000 euróba kerül, de ez nem jelenti azt, hogy egyes csúcspéldányokért ne kérhetnének el akár hét számjegyű összeget.
(NAPI)
Wagner István