Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szinte csak a nagyvállalatok, s főképp a bankok székházaiban elhelyezett műkincseket védik és biztosítják hiánytalanul – mondta lapunk kérdésére Sipos József, a piacvezető Allianz Hungária Biztosító Rt. kommunikációért felelős ügyvezető igazgatója. A galériákra, aukciós házakra ugyancsak jellemző a biztosításkötés, akárcsak az egyházakra, amelyek tulajdonában számos nagy értékű – sokszor egészen különleges szakrális, kultúrtörténeti vagy történelmi jelentőségű – műkincs található. Az ellopott tárgyak alig 3 százalékát találják meg, az év elején eltűnt Vizsolyi Biblia sem került elő, amelyért a Generali-Providencia Biztosító Rt. állt jót (NAPI Gazdaság, 2002. február 12., 1. oldal).
A közintézményekben, s különösen a múzeumokban tárolt műkincsekre sokkal kevesebb helyen kötnek biztosítást és a tárgyi védekezés is hiányos – mondja Sipos. Utazó kiállítások esetén viszont – mivel a külföldi partnerek megkövetelik – mindig kötnek biztosítást, ezt a gyakorlatot követik a galériák is. Az Allianz tapasztalatai szerint a magánszemélyeknél található műkincsek védelme és biztosítottsága ugyancsak sok kívánnivalót hagy maga után. Az odahaza tartott értékekre a biztosítás egyébként a lakásbiztosításon belül is megköthető. A vállalkozói és a közszférában a nagyobb gyűjtemények esetében gyakran előfordul az úgynevezett prime risk biztosítás. Ilyenkor nem az egész kollekcióra, hanem az egy káreseménynél becsülhetően elvihető mennyiségű műtárgyra, magyarán az ügyfél szerint előforduló legnagyobb kárértékre kötnek biztosítást. Ebben az esetben ha egy 100 millió forint értékű képsorozatot 30 milliós prime riskre biztosítottak és a kár például 42 millió forint lett, a biztosító kifizet 30 milliót, míg a fennmaradó 12 millió az ügyfél kára.
A műkincsbiztosítás tarifája a kockázattal arányos, tehát nem tartozik a legolcsóbbak közé, emellett a biztosítók értékarányos védelmi szintet kívánnak a szerződéskötés feltételéül. Az értéket szakértők bevonásával állapítják meg, s mindig egyedi elbírálás alapján állapodnak meg. Sipos arra is felhívta a figyelmet, hogy nemcsak a betörés-lopás (illetve a vandalizmus) jelenthet kockázatot, egy csőtörés, egy beázás vagy egy árvíz ugyanúgy veszélyforrás. Ez utóbbira friss példa a drezdai Zwinger esete, ahol az Elba augusztusi áradásakor a víz betörése előtti utolsó pillanatokban mentették át a felsőbb szintekre az értékes alkotásokat. Ilyenkor a nagy sietségben értékes darabok sérülhetnek. Magyarországon is jellemző, hogy sok műkincset pincékben kialakított raktárakban tárolnak, így például egy csőtörésnél már nem marad idő a menekítésre sem.
V. Gy. Zs.
