A novemberi, soron kívüli Nagyházi-aukción a képek 259 tételéből 137 kelt el, ebből 78 kikiáltási árán, 59 némi licitlépcsővel. A legdrágább olajkép Boross Gézától az 1956-os Öreganyám lett, amely 550 ezer forintos becsértékén cserélt gazdát. Második lett Karl Kaufmann 1900 körüli Tengerpartja halászcsónakokkal, 380 ezer forintos kikiáltási ára egyben a leütési is lett. Jó érzékkel szerepeltették a katalógus borítóján is egy ismeretlen osztrák mester Vásári jelenetét, mert sikerült az elvárt 240 ezer helyett 320 ezer forintért túladni rajta, Czóbel akvarell virágcsendélete pedig mindössze 60 ezerről ugratott fel ekkora magasságba. Ugyanennyiről indulva 300 ezerért kelt el Agrikola Lídia Nagybányai látképe, Alekszej Vlaszov avantgárd modorú Rulettezőit 260 ezer forintos papírformáján szerezte meg valaki, míg Nagy Ernő gyümölcscsendélete 95 ezerről lépdelt 220 ezer forintra.
Az antik bútorok kategóriájában 3 milliós kikiáltási árán ütötték le az 1770 körüli emeletes magyar írószekrényt, fenyőfa alapon dió-, jávor- és paliszanderborítással. Több mint egymilliós távolságból követte ezt Schickedanz Albert építész tulajdonából egy XVII. századi kabinetszekrény, amelynek viszont felverték az árát, 1,5-ről 1,9 millióra. Egy 1770 körüli, diófából faragott magyar tálalószekrényt 1,4 milliós kikiáltási árán vittek el, egy évtizeddel későbbi, szintén hazai társát 1,3 milliós becsértékén adták tovább, míg egy észak-itáliai tölgyfa tálaló az 1500-as évek második feléből 850 ezerről ugratott fel ugyanennyire. Egy elegáns francia íróasztalt
– tölgyfa alapon rózsafa borítással, a XIX. század végéről – 550 ezer forintra taksáltak, de valakinek megért 1,2 milliót is. Azonos alapanyagokból, de teknőspáncél díszítéssel és sárgaréz veretekkel egy dekoratív holland kabinetszekrény 850 ezer helyett 1,1 millióért került új tulajdonoshoz. A leütések arányát a második napon főleg a távol-keleti műtárgyak sora rontotta, amelyeknek még nem alakult ki stabil kereslete Magyarországon.
Wagner István
Wagner István