Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A BÁV október végi árverésén a szőnyegek fogytak a legjobban, valamivel több mint 90 százalékos elkelési aránnyal. Az 5,3 milliós összkikiáltási ár 7,6 milliós leütési árra módosult, 1,62 százalékos átlagos áremelkedéssel. A legdrágább és egyben a legnagyobb árnövekedést elérő darab a Kaukázusból, a Kazak vidékéről, a XIX. század közepéről származó gördesz csomózású karacsop szőnyeg volt: 98 ezer forintos kikiáltási ára 900 ezer forintig emelkedett. Szintén kaukázusi az a szegfűmintás Kuba sirván szőnyeg, amelynek ára ugyancsak többszörösére ugrott: 95 ezerről 650 ezer forintra.
A legtöbb visszamaradt tétel a bútorok között található, főleg a garnitúrák nem kellettek senkinek. Ez általános jelenség, nem csak erre az aukcióra jellemző, hogy a 13 darabos ebédlők vagy a régi dolgozószoba-berendezések nehezen találnak vevőre - egyrészt nagy a helyigényük, másrészt sokszor kényelmetlenebbek, mint a maiak. A bútorok elkelési aránya hatvanszázalékos és az értékemelkedés is csak 1,36 százalék volt. Szép volt a nyolcfiókos biedermeier smizett, a XIX. századi darab ára ennek megfelelően 99 ezer forintról 320 ezerre emelkedett. A XVIII. századi németalföldi háromfiókos sublód 700 ezerért ment el, induló ára 600 ezer forint volt.
Az ékszerek 84 százaléka elkelt, a BÁV ebben a műfajban mindig széles körű kínálatot tud felmutatni, igaz, most különlegességek nem szerepeltek az anyagban. A márkás (IWC, Omega) férfizsebórák rendre visszamaradtak, úgy látszik, ma egyáltalán nem divatosak. A zománcozott díszítésű arany női zsebórák viszont mennek, egy századfordulós szép svájci darab ára 66 ezerről 120 ezerre módosult. A női szoliterek közül az egyik legdrágább - 500 ezer forint, 350 ezres induló ár mellett - egy azsúrfoglalatú, 2,18 karátos modern briliánsgyűrű volt.
Az ezüstök szépek és mennek, itt történt a pszichológiai elszállás is: egy 4 ezerről induló, egyébként tényleg nagyon szép neorokokó mintával díszített német vajkésért hosszú és kitartó licitharc után 50 ezer forintot fizetett valaki. Néhány ár: negyvenes évekbeli, 12 személyes magyar étkészlet solingeni pengével, szarvasbőrrel bélelt eredeti fadobozában 800 ezer forint (kikiáltási ár 550 ezer), bécsi szecessziós ezüsttálca (938 gramm) 190 ezer forint (121-ről indult). Külön tételként árvereztek egy empire gyertyatartópárt. A jelzett - Laky Károly, Pest, 1830 - darabok 40 ezer forintról indultak, és az egyik 110, a másik 160 ezer forintra ment fel. A belül aranyozott ezüst, „cápázott” felületű, 1677-es erdélyi, pontosabban nagyszebeni díszpohár 600 ezer forint (480 ezerről indult).
A porcelánok közül a legtöbb visszamaradt, de a Gorka Géza-, Gádor István-, Gorka Lívia-kerámiáknak van vevőköre. Betlen Gyula térdelő fiatal női aktot ábrázoló, Rodin hatását tükröző, Forrásnál című öntöttbronz szobra 350 ezer forintos induló árát több mint duplázva, 750 ezer forinton állapodott meg. A festménykínálatról nem is nagyon érdemes szólni, ha mégis, csupán néhány kép: Rudnay Kozák férfiportréja 400 ezer forintért kelt el (kikiáltási ára 250 ezer volt), egy Schaffet jelzésű, Délután a Práterben című vászon pedig 550 ezerért. A Szász Endre-képek ára 100 ezertől 320 ezer forintig szóródott, és volt egy Scheiber Hugó is, amely 180 ezerről 320 ezerre drágult.
J. J.
