Az Abigail őszi aukciójának sztárja ezúttal is a kortárs ausztrál festő, az Orbán Dezső-tanítvány John Ogburn, akinek Egzotikus enteriőrjét most éppúgy 2,2 millióról indítják, mint korábban fekvő női aktját és remélhetőleg ez is eléri majd a 2,6 milliós leütési árat. A legfelső sávokban tallózva említhetjük még másfél milliós kikiáltási árával a Rudnayt és Glatzot mesterének valló, a francia fővárost is megjárt A. Tóth Sándor Paris ítélete című, modernné stilizált mitológiai kompozícióját - szintén olajban, vásznon -, amely a katalógus borítóján szerepel.
Csók István szokatlanul baljós Vámpír-allegóriája 1910-ből legkevesebb 900 ezer forintot kóstál, nagyjából egykorú lehet vele Fényes Adolf 700 ezerről induló, a szolnoki művésztelepet megörökítő tája, míg Scheiber Hugó 1934 körüli, városligeti parkrészletéért padon ülő alakokkal minimum 650 ezer forintot várnak. Bár „csak” pasztell papíron, mégis 550 ezer forintra taksálták Perlrott Csaba Vilmos Hölgyek az ablak előtt című enteriőrjét, 480 ezerre Gábor Jenő már-már monokróm aktpárját tájban. A római iskolás Istókovits Kálmán Vásározók című finoman stilizált temperaképe 380 ezer forintról startol, akárcsak a nagybányai Ziffer Sándor lényegre törő, fiatalkori önarcképe, szintén sötét színtónusokban. Kis szerencsével valamivel olcsóbban is megszerezhető Iványi-Grünwald Béla látványos Falusi udvara, előtérben libafalkát etető parasztasszonynyal.
A középmezőnyre a 100-200 ezer forintos becsérték a jellemző, itt XIX. századi nemzeti festészetünk klasszikusai is szerepelnek. Ebben a kategóriában azok a gyűjtők is megtalálhatják számításukat, akik számára elsősorban érzelmi kérdés és nem pusztán anyagi befektetés a műtárgyvásárlás. A kezdők és kispénzűek pedig potom 16 ezerért megpályázhatják például Rudnay vagy Holló egy-egy ceruzarajzát, 22 ezerért Bolmányi vegyes technikájú lapját, 28 ezerért Ámos linóját, 32 ezerért pedig Czene vagy Zádor egy-egy temperáját.
Wagner István
