Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az 1990 óta működő debreceni Villás Galéria tulajdonosai 1999 áprilisa óta rendeznek árveréseket. Eleinte saját galériájukban tartották a rendezvényeket, de amikor az érdeklődők már kiszorultak az udvarra, áttették a helyszínt a színházba - először idén áprilisban -, és az ötlet remekül bevált. A Villás-aukció Debrecenben társasági eseménnyé vált, sikk megjelenni, ugyanakkor családias a hangulat, mindenki ismeri egymást, más, mint Pesten - mondja a tulajdonos.
A Villás Galéria Kelet-Magyarországon, sőt Budapesten kívül az egyetlen rendszeresen működő aukciós ház, mások is megpróbálkoztak ugyan vidéken, de nem tudtak talpon maradni. Nekik sikerült, mára fix, egyre bővülő vevőkörük van. Jelen vannak az interneten, ennek köszönhetően járnak hozzájuk külföldről, Németországból, sőt Amerikából is. Jó a kapcsolatuk a pesti házakkal, forgalmazzák egymás katalógusait, jóllehet - ahogy Villás Jánosné elmondta - vidéken mást igényelnek az emberek. Míg Budapesten 20-30 milliós képek is elkelnek, vidéken a néhány milliós leütési ár már igen jónak számít, bár itt is egyre nagyobb az igény a drágább alkotásokra. A XIX. századi romantikusokat és a XX. század első felének festőit keresik leginkább, emellett az ezüstöt - ez utóbbi terén Villásék híresen jók - meg a porcelán használati tárgyakat és szobrokat.
Azt, hogy aukcióik pár év leforgása alatt ilyen sikeressé váltak, a tulajdonosok az anyag minősége mellett annak tulajdonítják, hogy a képkeretek, ezüstök felújítva, kitisztítva várják a licitet, azaz rögtön ki lehet tenni a lakásba, nincs velük gond. Ami még fontosabb: minden vevőréteg talál kedvére valót, kispénzűekre, kezdőkre is gondolnak. Az árveréseken tudatosan olcsón indítanak, hiszen ha valaki beszállt a licitbe, a jó vétel reményében már nem hagyja abba, ha elkapta a hév. Eddig ez bevált, náluk szinte mindig minden elfogy, az előző aukciókon 95-97 százalékos elkelési arányokat értek el.
Az idei őszön 193 tétel vár árverésre, köztük jó nevű festők alkotásai. Mednyánszky kisméretű Őszi fasora 460 ezerről, Csók fára festett, napozó aktot ábrázoló olajképe, a Tengerparton 480 ezer forintról indul. Valószínűleg sokan érdeklődnek majd Telepy Károly 950 ezer forintos kikiáltási árú, Hegyvidéki táj című vászna iránt is. A legdrágább Koszta József Őszi erdő című műve 1,2 millió forintért.
Nem szempont, hogy a legmagasabb árú kép kerüljön a címlapra, tavaly kétszer csendélet volt, most Molnár József romantikus tájképét emelték ki. A Folyóparti táj kikiáltási ára 900 ezer forint. Több népies témájú festmény is szerepel az anyagban, ezeket az elmúlt években nem nagyon kereste a közönség, legalábbis Budapesten nem voltak divatban. Ilyen Glatz Oszkár Bujáki lányok (kikiáltási ára 550 ezer forint) és Csók István Pihenő sokác lányok című képe (kikiáltási ára 900 ezer forint). Szőnyi István Szomszédolás című vászna 1,2 millió forintról indul, a festmény a művész stílusának jellegzetes vonásait egyesíti - zebegényi téma, klasszicizáló kompozíció, életörömöt és harmóniát sugárzó színvilág.
Az ezüstök - cukordobozok, tálcák, fűszertartók, likőröskészletek - szépek és felújítottak, áruk bizonyára jelentősen emelkedik. A legmagasabbról, 155 ezer forintról egy XIX. század végi, körte formájú, több mint ezergrammos teáskanna indul.
Villásék - mint sokan mások - gyűjtőkből lettek galériások. A nagy szerelem az üveg volt náluk, elsősorban polgári és hutaüvegeket vásároltak. Ma is meglévő hatalmas gyűjteményük külön erénye, hogy minden darab hibátlan benne. A kérdésre, miszerint aukcióikon miért nem szerepelnek üvegtárgyak, azt válaszolták, hogy egyelőre nincs rá igény, de reményeik szerint előbb-utóbb lesz. Saját gyűjteményüket azonban akkor sem szeretnék aukcióra bocsátani.
(NAPI)
