Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Sotheby's 160 tételből álló árverési anyagában 15 magyar mű szerepel, köztük Révész Imre cigány témájú portréja The gypsy model címen. Az aukciós háznál szokásos gyakorlat szerint becsértéket határoznak meg a képekre, jelen esetben ezt 3 és 5 ezer font között állapították meg (a március 19-i árfolyam szerint ez 1,2–1,9 millió forint).
Révész Imre (1895–1945) bécsi és párizsi tanulmányai után 1904-ig Bécsben alkotott, ahonnan azért tért haza, mert meghívták a budapesti képzőművészeti főiskolára tanítani. A magyar népi életből vett témákkal, realista szemléletű tónushatásokra épített festményeivel tűnt fel, később humorral telített népies életképeket és jellegzetes karaktereket festett. Számos díjat nyert, elismert művészként dolgozott Nagybányán és 1921-től a kecskeméti művésztelep vezetője lett. Több kiváló festő is tanítómestereként tartja számon, alkotásai többek között a Magyar Nemzeti Galériában, különböző vidéki múzeumokban és magángyűjteményekben lelhetők fel.
A legdrágább magyar mű Knopp Imre (1867–1943) Vörös napernyője (Red parasol), amelynek becsértéke 30–40 ezer font, azaz 11,9 és 15 millió 870 ezer forint között van. A képen található dátum szerint 1889-ben készült Zugligeten, tehát a művész viszonylag korai alkotása, igaz, Knopp már 1887-ben kiállított a Műcsarnokban. Benczúr Gyula tanítványa volt.
Tornai Gyula (1861–1928) Táncosnő című vásznával szerepel, amelyen a meztelen női akt mellett a turbános férfi a Tornaira jellemző, afrikai és ázsiai útjai után kialakult keleties hatás megjelenése. A kép becsértéke 15–20 ezer font, ez forintban 5,9 és 7 millió 935 ezer közötti érték. Ugyanennyire (15–20 ezer fontra) taksálták Ujváry Ignácz Tavaszünnep című művét, egy vidám tavaszi jelenetet, ahol tarka népviseletbe öltözött fiatal lányok körtáncot lejtenek.
Id. Markó Károly (1791–1860) Naplementéjének az aukciós ház által megadott becsértéke 12–18 ezer font (4 millió 761 ezer–7 millió 141 ezer forint). Az idősebbik Markó Károly a magyar tájképfestészet iskolateremtő, nagy hatású mestere. Bár Rómában és Firenze környékén élt, a honi közéletből is kivette a részét, többször hazalátogatott, tisztségeket vállalt, magyar témákat is festett, sőt 1845-ben részt vett egy építészeti tervvel az Országház pályázatán. 1847-ben telepedett le a Firenze melletti Villa Appeggiben – itt is halt meg –, elsősorban súlyos szembajának kezelése érdekében. Itt festette a most kikiáltásra kerülő Naplemente című alkotását is, a bécsi udvari képtár megrendelésére még 1847-ben.
Munkácsy Mihály tanulmánya, a Zálogházhoz 4–6 ezer fontos becsértékkel indul (1 millió 587 ezer–2 millió 380 ezer forint), Pentelei-Molnár János Krumpliszürete pedig 3–5 ezer fontos (1,2–1,9 millió forint) áron.
Paál László A földeken című vászna, ahogy az ismertető írja: „emocionális emlékezés a szülőföldre". Becsértéke 10–15 ezer font (3 millió 967 ezer–5 millió 961 ezer forint). A festmény beadója egy francia magángyűjtő és a provinencia szerint előző tulajdonosa a hatvanas években vásárolta Budapesten. Paál Munkácsy barátja volt, a XIX. századi magyar tájképfestészet egyik legjelentősebb alakja, de művészi elismerése csak jóval a halála után következett be. Alig 33 évesen halt meg, egy súlyos fejsérülést okozó baleset után hosszasan betegeskedett, majd elborult elmével szállították be a charentoni elmegyógyintézetbe, ahol 1879 tavaszán meghalt. Arról, hogy az előző évi párizsi világkiállításon díjat kapott, már tudomása sem volt. Rövid, de igen jelentős karriert tudhat azért magáénak.
Rippl-Rónaitól négy rajz, illetve pasztellkép található a kínálatban, a Megverésem története 1914-ben készült, amikor a már Magyarországra hazaköltözött művész feleségével és nevelt lányával visszalátogatott Franciaországba, de a háborús helyzet miatt mint ellenséges kémet lefogták. A kép becsértéke 6–8 ezer font, a Hatvany kertje, amely francia magántulajdonban van 3–5 ezer fontos becsértékű, az Alvó kutya című ceruzarajz 3–4 ezer, a Hermann Lipót-portré pedig (színes ceruzákkal készült rajz) 2,5–3,5 ezer fontos.
J. J.
