A Mű-Terem Galéria november 30-ai árverése előtt egy nappal, a Blitz Modern aukcióján a klasszikus tételek kifejezetten magas árakat értek el, ami optimizmusra adhatott okot, ugyanakkor fennállt a veszélye annak, hogy néhány gyűjtő később már nem tud vásárolni. A Mű-Terem Galéria aukcióján azonban már az első tételek során kiderült: bizony nagyon sokan azért érkeztek a Kongresszusi Központba, hogy festményeket vegyenek. Az első jelentős licitemelkedésre a hetedik tételig kellett várni: egy 1910-es New York-i Tiffany asztali lámpa 6,5 millió forintról indulva 12 millióért kelt el, az árverés első meglepetését okozva. A legmagasabb árat sokan Szinyei Merse Pál Patak című alkotásától várták, és 34 milliós értéke nem is keltett csalódást. Vaszary János Dinnyés csendéletének 60 milliós leütési ára mindenképpen meglepetés, s bár egy valóban dekoratív, nagyméretű alkotásról van szó, és Vaszary neve nem először csalogat ki nagy összegeket a gyűjtők pénztárcájából, ilyen árra bizonyára senki sem számított. A telefonos licitáló azonban kitartott, míg a teremben ülő vásárló 55 milliónál feladta.
Az árverés többi tétele nagyjából az elvárásoknak megfelelően szerepelt. Rippl-Rónai József gazdag életművéből nagyon sok mű kerül piacra, a „szokásos” pasztellek értéke némiképp visszaesett, nagyjából ugyanolyan áron vásárolhatók meg évek óta. A különlegességek viszont egyre inkább felértékelődnek, a korai alkotások, az olajképek és a megszokottnál eredetibb grafikák továbbra is kelendőek. Ezúttal egy olaj Női arckép indult, amelynek keletkezési idejét nem lehet pontosan megállapítani, ám az biztos, hogy a XIX. század végén készítette a mester, tehát korainak tekinthető. Az ára is ennek megfelelően alakult, és 14 millió forintért cserélt gazdát. Csaknem elérte a tízmilliót Ferenczy Károly 1899-es Lovak című alkotása, mindössze egy licittel maradt el a bűvös határtól. Éppen tízmilliót ért viszont Mattis-Teutsch János Erdőszéléje. A művész később készült Szoborterve megállt kétmilliós kikiáltási áránál.
Scheiber Hugó jelzés nélküli, hagyományos, késő impresszionista Parkrészletének védettségét az árverés előtt feloldották, talán ez is segített abban, hogy 950 ezerről 5,5 millióra ment fel az ára. Czigány Dezső Provence-i tájképe 4,8 milliót, Vaszary fekete korszakbeli Öltözködő nője 7,5 milliót, ifjabb Markó Károly 1867-es tájképe (Átkelés a hídon) 4,4 milliót ért. Aba-Novák Vilmostól három mű közül is válogathattak a gyűjtők. Jajczay János, Aba-Novákhoz hasonlóan római iskolás művészettörténész arcképét a művész monográfiája is közli, és bár a férfiportrék kevésbé népszerűek a gyűjtők körében, az ára azért felment 4,8 millióig. Ehhez képest a Csángó család mindössze 3,6 milliót, Ibrányi Vilmos hegedűművész portréja pedig 2,2 milliót ért.
Czóbel Béla négy műve közül a legkorábbi, 1916-os Enteriőr volt a legnépszerűbb, az egykor Aczél György gyűjteményében őrzött vászon hétmillióig vitte. A 40-es évekbeli Hegedűt pengető lányért 4,4 milliót adtak, a kisfiúportré 3,4 milliót, a Piros tetős házak 2,4 milliót ért el. Perlmutter Izsák Kertészek a kastélyparkban című nagyméretű vásznáért 8,5 millió forintot fizetett ki az új tulajdonos. A nagybányai képek közül Nagy Oszkár tájképe érte el a legmagasabb árat, 5 millió forinttal.
Csalódást talán a modernebb képek okoztak. Ámos Imre két festményének ára alig haladta meg az induló értéket, a Szentendre 1,9 millióért, az ugyancsak 1940 körüli Csendélet pedig kétmillióért cserélt gazdát. Méltó volt viszont művészi értékéhez Ferenczy Noémi Öntöző nő című gobelintervének 1,3 milliós ára, lévén hogy egy temperaképről van szó. A kortárs művek egy része nem kelt el, a többi alig lépte át a kikiáltási árát. Hencze Tamás Monoton struktúrája csak a visszakérésnél kelt el, 340 ezer forintért, Fajó János, Bartl József, Halász Károly, Haász István képeiért csak a kikiáltási árat adták meg. Egyedül Gyarmathy Tihamér 1956-os Szálló formái keltették fel több jelenlévő érdeklődését, a nyertes licitáló 3,8 millióért vásárolta meg. Alacsonyan, 200 ezer forint körül maradtak Lossonczy Tamás 1997-ben készült munkáinak árai, visszamaradt Vajda Júlia absztrakt kompozíciója, ahogy Deim Pál magasan indított Véletlen című műve és Gyarmathy Tihamér grafikája is.
Minden harmadik tétel ára meghaladta az egymillió forintot, így nyugodtan mondható, hogy a Mű-Terem Galéria kilencedik árverése a sikersorozat folytatása.
R. E.
