Az árverés mindkét katalógusa - a klasszikusoké és a kortárs műveké - becsértékeket közölt, a kikiáltási árak általában ezek felét jelentették. Ezúttal alkalmazta a Blitz azt az árverési rendszert, hogy „felvállalja” a limitárat, tehát egy bizonyos árszint alatt a tételek a háznál maradnak. Így aztán nem sok tétel kelt el, de ami igen, az kimagasló áron. (Egyes tételeknél nem volt egyértelmű: vételi megbízással keltek-e el, vagy a háznál maradtak, mert nem érte el a licit az előre megállapított, de a közönség által nem ismert limitárat.)
Az első katalógus két legértékesebb tételét húszmillió forint fölötti áron vásárolták meg, még ha így sem érte el a becsértéket: Paál László Hazafelé című tájképe 26 millióért, Patkó Károly Ádám és Évája 28 millióért kelt el, nem méltatlanul. Mindössze félmillióval maradt el a tízmillió forinttól Mednyánszky László Tanyája, a Molnár C. Pál Menekülés Egyiptomba című művéért adott ötmillió forint pedig éppen elérte az elég magasan megállapított becsértéket.
A kortársak, vagy inkább a XX. század második felének művei már korántsem voltak ennyire kelendőek, a kínálatnak nagyjából az egyharmadára nem érkezett licit, egyharmada a limitár alatt maradt, egyharmadának örülhetett csak a vásárló.
A közönség egy része láthatóan nem volt tisztában a Magyarországon szokatlan árverezési stílussal, sokak csak az aukció végi visszakérések kapcsán értették meg, hogy nem kelt el minden, amiről azt hitték, hogy megvásárolták, például vételi megbízás útján.
A korábbi művek közül egyedül Barcsay Jenő 1966-os Házfalak című olajképe ért el méltó árat 1,7 millió forinttal. Furcsa módon a külföldön is népszerű és kelendő konstruktívok idősebb generációja (Hencze, Bak, Keserű) nem járt sikerrel, viszont a Vajda Lajos Stúdió alapító „atyjai” népszerűnek bizonyultak: ha nem is engedték el minden alkotásukat limitár alatt, mindenesetre többen megpróbálták azokat megvásárolni. Ef. Zámbó István, fe Lugossy László és Wahorn András festményei és szobrai közül ef. Zámbó Női Hortobágya lett a legdrágább 850 ezer forinttal, majd Wahorn Szex, szerelem kékben című monumentális festménye következett 600 ezerrel. Lossonczy Tamás két festményét, ha érkezett is licit, nem engedték el a magas limitár alatt.
A középgeneráció ismert nevei vegyesen szerepeltek. Fehér László nagyobb olajképe (Lány madárral) visszamaradt, a Gyerek, ház, hegy 340 ezres kikiáltási áron cserélt gazdát. Szikora Tamás kilencdarabos Dobozsorozata 240 ezer forintot ért. A mindig kreatív SI-LA-GI életének egy napja (ez nem festmény, hanem egy szerződés volt) 160 ezer forintot ért meg valakinek. Hogy mit kezdhet vele, azt a szerződésben szigorúan szabályozták. A művek egy részét valószínűleg a Meo vásárolta meg, bár ez nem minden esetben derült ki egyértelműen a közönség számára. Az árverésvezető megpróbálta egyre alacsonyabban meghatározni a kikiáltási árakat, ám mit sem ért ezzel, ha a limitek magasak voltak.
E. R.
