Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A tételek 90 százaléka elkelt, jellemző volt a három-négyszeres áremelkedés. Az árak a kilencvenes évek közepi festményaukciókat idézték, hét tétel lépte túl a milliós, harmincnál több a félmilliós határt. A vásárlók között az évtizedes gyűjtői múltra visszatekintő arcok mellett egyre több nagyvállalkozó, tőkepiaci szereplő is feltűnt, ám a legdrágább tételeket nem ők vitték el.
A Központi Antikvárium péntek esti aukciójának sztárja egyértelműen Ady Endre volt. A Léda ajkai között című, Az Illés szekerén című kötetben 1908-ban kiemelt helyen megjelent 16 soros vers eredeti kézirata 2,2 millió forintról indult és kemény harc után egy telefonon licitáló vevő vihette el ötmillió forintért. (Minden leütési árhoz 16,5, illetve a Stúdiónál 15 százalékos árverési jutalék is járult.) Ez minden idők második legmagasabb magyar kéziratára az ugyancsak a Központinál elkelt tavalyi Vörösmarty-vers 17 milliója (15 millió plusz jutalék) után, pletykák szerint a vevő is ugyanaz az amerikai magyar gyűjtő volt. Meglepetést keltett, hogy a következő tétel – Ady és Csinszka házasságának iratai, beleértve a költő születési anyakönyvi kivonatát – a 800 ezres indulóárról mindössze egyetlen lépcsővel emelkedett, 850 ezerre.
A legszebb magyar könyvnek tartott Decsy Sámuel-munka – a Magyar Szent Koronának és a hozzá tartozó tárgyaknak a históriája, amely 39 színes, a koronázási jelvényeket és a korabeli nemesi bandériumok ruházatát ábrázoló színes rézmetszettel „Bétsben” jelent meg 1792-ben – hozta a papírformát. A 700 ezres kikiáltási árról 2,4 millióig emelkedett, mivel több neves gyűjtő is ezzel szerette volna megkoronázni gyűjteményét.
Az aukción két nemzetközi léptékben izgalmas kötet is szerepelt. Az atlasz műfaját megteremtő Mercator Atlas Minorja (1627-ben jelent meg Hollandiában, 152 kisméretű, színezetlen, rézmetszetű térképpel) gyönyörű, aranyozott címeres pergamenkötésének is köszönhette, hogy 1,2 millióról 2,2 millióra licitálták föl. A vevő egy jó külföldi kapcsolatairól ismert antikvárium volt. (Az atlasz több magyar köz- és magángyűjteményben is szerepel, kinti aukciós ára az utóbbi időben 20–25 ezer márka volt, szemben a 60–150 ezer fontos „nagy Mercatorral”, amelyből magyar magángyűjteményben csupán egyetlen példány található.)
Nagy licitet váltott ki John Hawkesworth harminc térképet és sok látképet tartalmazó, Cook, Wallis, Byron és Carteret kapitányok XVIII. század végi óceániai felfedezőútjait ismertető, egykorú, londoni kiadású háromkötetes munkája, amely – a pecsétek tanúsága szerint – száz éve még a kolozsvári magyar egyetem földrajzi intézetének könyvtárában volt. A Magyarországon még soha fel nem bukkant könyv árát 500 ezerről 1,3 millióig hajtották föl a gyűjtők. Miközben a nemzetközi raritások ára magyar aukciókon eddig rendre a külföldi árak alatt maradt – ezért ha nem volt védett a könyv, a vándorlás iránya jól elképzelhető volt –, a kialakult ár már meghaladja az aktuális londoni árat is.
Három biblia is szerepelt az aukción, Misztótfalusi Kis Miklós aranyos bibliájának (Amszterdam, 1685) egy meglehetősen körülvágott példánya 300 ezerért, az 1645-ös Janssonius-féle, aukción eddig fel nem bukkant Újszövetség 120 ezres indulás után 400 ezerért, s a Torkos András győri prédikátor által fordított (tehát a Károli-szövegtől eltérő) 1736-os Újszövetség harmincezer helyett 140 ezerért ment el, mindegyiket ugyanaz – a pénzvilágtól egyébként igen távol álló – bibliagyűjtő vette meg.
A Stúdió Antikvárium aukciójának legdrágább tétele a várakozásoknak megfelelően Carl Vasquez gróf 1837-es páratlan díszalbuma (Buda és Pest Szabad Királyi Városainak leírása) volt. A 76 kisebb, színes városlátképet tartalmazó mű 1,6 millióról indult és 3,6 milliónál ütött le a kalapács. Tavaly az album egy valamivel rosszabb állapotú példánya 5 millióig emelkedett a Központi aukcióján, így az ár akár csalódást is kelthetett a beadóban.
Bél Mátyás négykötetes – a felvidéki megyéket és Pest megyét bemutató –, tucatnyi megyetérképet és egy méternél is szélesebb rézmetszetű Buda-látképet tartalmazó Notitia Hungariája 1,2-ről 2,6 millióig emelkedett (tavaly egy aukción 4,2 milliót ért el egy egységesebb kötésű sorozat). A többi, fővárosi látképes tétel is jól szerepelt, Weissenberg Ignác 1835-ös, a mai Batthyány (akkor Bomba) teret ábrázoló színes litográfiája 300 ezerről 700 ezerre, a Schedel-krónika (1493-as) mai színezésű, amúgy nem igazán ritka Buda-metszete 300-ról 550 ezerre emelkedett.
A 31 vár-, illetve ostromképet, továbbá 29 portrétáblát tartalmazó török kori történeti munka, a Nürnbergben 1663-ban kiadott Türckische und Ungarische Chronica talán német nyelvének köszönhette, hogy kikiáltási árán, 1,6 millióért kelt el. Pázmány egyik 1626-ban, Bécsben kiadott vitairatát (A Szt. Írásrul és az Anyaszentegyházrul) 600 ezres indulásról 1,2 millióig licitálták föl. Az árverés végére sem fáradtak ki a gyűjtők, a Magyar Nemzeti Színház 1837-es megnyitó előadásának (Vörösmarty: Árpád ébredése) plakátját – amely már Ernst Lajos század eleji gyűjteményét is megjárta – övenezerről 300 ezerre hajtották föl.
Korányi G. Tamás
