Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Több mint egy évvel a Herzog-hagyaték miatt indult műkincsper után a Fővárosi Bíróságon újabb ügy kezdődött: ezúttal a II. világháborút követően egy az USA-ba emigrált házaspár dédunokája kéri 31 festmény, rajz és akvarell visszaadását a Magyar Nemzeti Galériától, a Szépművészeti Múzeumtól és harmadrendű alperesként a magyar államtól. Ami a Herzog-pert illeti, a Fővárosi Bíróság elsőfokú ítélete szerint a Szépművészeti Múzeum, illetve a Magyar Nemzeti Galéria köteles visszajuttatni tíz, összesen kétmilliárd forint értékűre becsült festményt a báró unokájának, Martha Nierenbergnek (NAPI Gazdaság, 2000. október 21., 1-5. oldal). A Herzog-perben információink szerint 2002. május 10-én születhet jogerős ítélet a Legfelsőbb Bíróságon, mintegy két héttel később pedig a most megkezdődött ügyben hozhatnak elsőfokú döntést a Fővárosi Bíróságon.
A most indult ügy alapja az az 1948. június 5-én kötött letéti szerződés, amelyet a felperes dédszülei, Dános Géza és neje kötöttek a Szépművészeti Múzeummal. A szerződés szerint a múzeum a jogosultak bármikori kívánságára köteles visszaszolgáltatni a műtárgyakat. A házaspár az ötvenes évek derekán két ízben is jelezte igényét, ám azt az akkori népművelési minisztérium elhárította, miszerint egyrészt külföldre nem lehet kiadni védett műtárgyakat, másrészt pedig a művészi értéket egészében képviselő gyűjteménynek a múzeumban a helye. Több évtized múlva, a kilencvenes évek második felében az örökösök utóbb eredménytelennek bizonyult tárgyalásokba kezdtek a magyar illetékesekkel.
A kereset elutasítását kérő három alperes szerint az USA és a Magyar Népköztársaság közti vagyonjogi egyezmény alapján a festmények állami tulajdonba kerültek. A felperes szerint azonban az egyezmény csak azokat a javakat érintette, amelyek kisajátítás, kényszerfelszámolás, államosítás és egyéb igénybevétel útján kerültek állami birtokba, ám a mostani ügyben letéti szerződés rendelkezései az irányadóak. A festmények közt Munkácsy Mihály - az ő, Csendélet című olajfestménye képviseli a legnagyobb, mintegy 80 millió forintos értéket -, Szinyei Merse Pál, Székely Bertalan, Rippl-Rónai József képei találhatók. Az ügy egyébként a letéti szerződés miatt különbözik a Herzog-pertől, ahol nem volt ilyen okirat. Az elsőfokú ítélet többek közt emiatt mondta ki, hogy a képek nem minősülhetnek elhagyott javaknak, tulajdonjogukat a magyar állam formálisan sohasem szerezte meg.
Drávucz Péter
