A magyar származású, Svájcban élő Miklós von Bartha társelnöke is egyben a rendezvényt koordináló héttagú testületnek, helybeli galériája pedig huszadik századi képző- és iparművészetet kínált a vásárváros hármas épületének standján. A 268 oldalas katalógusban egyrészt az 1950-ben elhunyt Pierre Roy 1932-es olajképét reprodukálta Veteményeskert címmel, szürrealista stílusban, másrészt a negyvenéves Anne Dickinson idei, fújt és metszett üveg vázáját népszerűsítette, amely a hagyományos eljárást társítja a modern, elektronikus formázással.
Az első napoktól főleg a szecessziós bútorok és dísztárgyak iránt érdeklődtek nála vásárlási szándékkal, így sikerült - többek között - értékesíteni 1900 tájáról Emil Gallé kalászmotívumokkal ékes és aranyozott bronzveretekkel dekorált vitrinjét, amely egy svájci gyűjtő tulajdonába került. Egy magánmúzeum Majorelle úgynevezett Tavirózsa-asztalát vásárolta meg tőle. (Eladási árakról nem nyilatkozott a svájci magyar galériás.)
A szentendrei Erdész Galéria profilját főleg az immár klasszikussá vált modern mesterek határozzák meg: Kassák, Bortnyik, Mattis Teutsch, Moholy-Nagy, Czóbel és Tihanyi, továbbá Rippl-Rónai és Vaszary. Az Európai Iskola képviselői közül Vajda, Bálint, Korniss, Ámos és Anna Margit bemutatása a célja. Bizonyos hazai és külföldi kiállításokon együtt lép fel a Menshikoff-alapítvánnyal, ahogyan azt a budapesti közönség az utóbbi években az Antik Enteriőr standján is megszokhatta.
Három éve átvette Szentendrén a Fő téri galériát is, ahol főleg ottani, kortárs alkotók munkáit forgalmazza. Baselben most 38 képet mutattak be együtt - elsősorban a magyar konstruktivizmus (Kassák, Bortnyik, Mattis Teutsch) élvonalából - de konkrét eladásról nem tudtak beszámolni. A baseli vásár katalógusában El Liszickij: A konstruktőr című grafikáját hozták, amelyet Ilja Ehrenburg könyvének illusztrálására készített 1921-1922 táján és a mű szerepelt három éve a moszkvai Puskin múzeum, illetve két éve a szentpétervári Műcsarnok tárlatán is. A katalógus másik oldalán Bortnyik muzeális értékű, közismert Cirkuszát reprodukálták az 1929-1936 közötti periódusból, amely nélkül nincs valamirevaló hazai vagy külföldi életmű-kiállítás. Négy évvel ezelőtt, az antikvitások budapesti vásárán Dalí, Chagall, Braque és Picasso műveit is bemutatták külön kiállításon. Amint azt Erdész László elmondotta, jelenleg külföldi galériásokkal folytatnak tárgyalásokat határon túli tárlatokról, illetve értékesítésről, de még nem született végleges döntés.
A miskolci, illetve budapesti székhelyű MissionArt Galéria az indulástól kezdve részt vesz a baseli vásáron és rendszeresen értékesít is évenként öt-hat művet. Fő specialitásuk a nagybányai festészet, amelyből 1997-ben a német Kempen városában, illetve Bukarestben és Párizsban, 1999-ben pedig Bécsben rendeztek reprezentatív bemutatót. Jurecskó László és Kishonthy Zsolt kollekciójából több alkalommal vásároltak már jelentős magyar, osztrák, francia és német múzeumok.
Most 43 művet vittek Svájcba, ezek közül tucatnyi metszetet Mattis Teutsch Jánostól. A Mattis Teutsch és a Der Blaue Reiter csoport műveit bemutató tárlat nemrégiben zárult a müncheni Haus der Kunst épületében. (A kiállítás korábban Budapesten is látható volt.) A baseli katalógusban épp Mattis Teutsch egyik alkotásával büszkélkedett a MissionArt: egy kék árnyalatokban tartott, 1925-ös olaj-karton absztrakt kompozíciót mutattak be, míg a figurativitást Boromisza Tibor 1909-es, szecessziósan dekoratív olaj-vászon Padon ülő nője képviselte. Jurecskó szerint hároméves vásári sikersorozatuk idén is folytatódott, mert öt művet ismét eladtak. Az 1910-es évekből Bornemisza Géza Nabrad című munkáját, Gábor Jenő korai gouache kompozícióját, illetve Teleky Ralf Mise után című zsánerképét, a húszas esztendőkből Tibor Ernő Bretagne-i tengerpartját és Max Herman Maxy avantgárd Rókáját. Konkrét árakat Jurecskó sem közölt az eladásokról, elmondotta viszont, hogy jártukban-keltükben vásároltak is Svájcban tíz munkát, Mattis Teutschtól kezdve Járitz Józsa egyes csúcsműveiig.
A közeljövőre nézve pedig előrehaladott tárgyalásokat folytattak Párizsban, illetve Strasbourg három éve épült, hipermodern múzeumában Mattis Teutsch életművének kisebb-nagyobb válogatásáról - a helyi kívánalmak és lehetőségek szerint -, illetve a továbbiakban a brassói mester műveinek berlini és bécsi vendégszerepeltetéséről.
Wagner István
