Az aukció előtt megoszlottak a vélemények, hogy melyek lehetnek az anyag sikerdarabjai, melyektől várható kiemelkedő eredmény, netán az árverés legmagasabb ára. Vaszary képét többen esélyesnek találták, ám inkább Rippl-Rónai József Zorka-pasztelljét (Zorka kék blúzban, zöld szelencével) tartották a biztos befutónak.
Amire viszont senki sem számított: Czigány Dezső kettős női arcképe 17 milliós leütési árat ért el, ami több mint tízszeres emelkedés az indításhoz képest. A Nyolcak csoportjának tagja - Perlrott Csaba Vilmoshoz hasonlóan - Matisse köréhez tartozott a század első éveiben, a portré egyértelműen a fauve-ok hatását mutatja. Sikere művészi értékétől függetlenül meglepetés, hiszen az ugyancsak itt indított Provence-i táj mór kapuval finom, mediterrán színeivel inkább elképzelhető egy magángyűjtő falán, mint a fenti, erőteljes színekből építkező portré.
Zorka sem hagyta cserben a Mű-Terem Galériát, a tétel 16 millió forintért kelt el. A művész pasztell tájképe 1,7 milliót, és az ugyanezzel a technikával készült, Leányka babával című alkotása négymillió forintot ért. Aba-Novák Vilmos Olasz tengerpartja, amely a katalógus címlapját is ékesítette, 11 millió forintért kelt el. Mattis-Teutsch János Kompozíciójáért - a jutalékot nem számítva - 7,5 milliót fizettek. Az árverés talán legnagyobb meglepetésének Bene Géza és Gorka Géza „kelendőségét” tekinthetjük. Bene több művel szerepelt, ezek közül az 1929-es Csendélet hallal 6 millióval fejezte be az aukciót, miközben kikiáltási ára mindössze 850 ezer forint volt. Gorka Géza 1930-as évekbeli kerámiaplasztikáit nem is olyan régen még néhány tízezer forintért lehetett megvásárolni, például az Ecseri piacon. Népszerűségének növekedését nagyban elősegítette, hogy a város legkomolyabb galériái kezdték árusítani, s a „csecsebecsék” közül méltó módon előlépett valódi művészetté. A Mű-Terem Galéria rendezvénye minden bizonnyal mérföldkőnek tekinthető a Gorka-kerámiák árazásában, hiszen a Térdeplő nőalakért járulékokkal együtt 900 ezer forintot fizettek.
Munkácsy Mihály Inasfiúja (tanulmány a Siralomházhoz) kétségtelen kvalitása ellenére nem válhatott az árverés szenzációjává. Függetlenül kilencmilliós leütési árától, mintha el is sikkadt volna a többi remek eredmény között.
A visszamaradt képek aránya lényegesen nagyobb volt, mint a galéria korábbi rendezvényein. A nagybányai képek többsége (Boldizsár, Jándi, Balla, Nagy Oszkár) kudarcot vallott, az Európai Iskolához sorolt művészek (Ámos Imre, Anna Margit, Bálint Endre) viszont hozták a megszokott árszínvonalat. Elgondolkodtató a kortárs művek viszonylag gyenge szereplése. Váli Dezső korai, „bálintos” kompozíciója (Angyal a város fölött) ugyan egymilliós leütési árral indította a mai művészek sorát, követője azonban nem nagyon akadt. Bak Imre, Fehér László, Konok Tamás, ef. Zámbó István művei kikiáltási áron mentek el, Fajó János, Bartl József, Csáji Attila, Adorján Attila képeiért viszont még az indulóárat sem adták meg.
R. E.
Gréczi Emőke