Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mind egy szálig elkeltek Istókovits Kálmán hagyatéki kiállításának eladható képei az Abigail Galéria nemrég zárult tárlatán, sőt, még a Siklós városának tulajdonában lévő, kölcsönzött törzsanyagra is lett volna érdeklődő. Az akvarellek 75-90 ezer forintos árakon leltek új tulajdonosra, a temperák, pasztellek, olajképek értéke pedig 150 és 400 ezer forint között mozgott.
Ezen felbuzdulva a galéria tulajdonosai most Párhuzamok - ellentétek címmel csoportos kortárs tárlatot nyitnak eladással egybekötve szeptember 10. és 22. között, több mint félszáz képpel. A Váci utcai Millennium Center földszintjén az Európai Iskola két nagy öregje - Gyarmathy Tihamér és Lossonczy Tamás - jelenti a fő attrakciót. Előbbi négy olaj-vászon kompozíciója a Bujkáló fényektől a Katarzisig a színek és fények kavalkádját nyújtja, utóbbi pedig - kilencvenes éveiben járva - idei, friss papír-filctoll kollázsokkal szerepel. Deim Pál Vajdát, Gadányit és Barcsayt tartja mesterének, markáns formanyelvét 1981-es Kartondomborműve mellett szitanyomat és litográfia, továbbá ceruza és diófapác kombinációja képviseli.
Hajdú László is sokoldalú - választott alapanyagokban, alkalmazott technikákban egyaránt. Olajjal festett fára, illetve kartonra és vászonra Trecento című triptichonján, de akad vegyes eljárással készült papírmunkája is az Abigail jelenlegi kínálatában. Matzon Ákos építészeti tanulmányok után fordult a piktúra felé, példaképének Konok Tamást tekinti, ennek megfelelően egyrészt a mértani absztrakciót gyakorolja - olykor nemcsak síkban, hanem domborművein is - másrészt újabban keleties eleganciájú kalligráfiáiban halad a másik véglet felé, mindkét esetben akryllal. Duale című kompozícióját százezerért kínálják, míg az Ulm 150 ezer forintot kóstál. Nagyjából ebben a sávban mozognak a sokoldalú, autodidakta képzőművész és zenész ef Zámbó István merített papírra olajjal festett kisebb képei, az „urbánus folklór” naivan banális jelképeivel, szexuális szimbólumaival. Farost lemezre készült nagyobb méretű munkáiért újabban már 300-500 ezer forintot is elkérnek.
A kortársi csoportos bemutatkozás listája ezzel még korántsem teljes: Aknay János szentendrei tradíciót folytató, modern „ikonjai” mellett Barabás Márton munkái is láthatók, például a Kaleidoszkóp eklektikus kompozíció. Varga Amár László munkáinak minduntalan visszatérő motívuma a stilizált emberi figura - az Átfedésektől a Büsztig bezárólag -, a Körforgásban pedig a filmet is alkalmazza.
Az Abigail eddigi gyakorlatát folytatva a közeljövőben is a szélesebb nyilvánosság elé tár méltatlanul elfeledett életműveket, eladással egybekötve. Jelenleg Miháltz Pál hagyatékáról tárgyalnak, amely Szentendre városának tulajdonába ment át a művész halála után. Ennek kölcsönzése jelentené a következő emlékkiállítás törzsanyagát, amelyet a szentendrei múzeum is kiegészítene és magántulajdonból megvásárolható darabokat is árulnának a bemutató során.
Ami pedig második aukciójukat illeti, az Abigail indulásához hasonlóan a továbbiakban is az idősebb „testvér” - vagyis a Nagyházi Galéria - közreműködésével, konkrétabban pedig a kikiáltó Soóky Marietta és licitálást lebonyolító tapasztalt csapata segítségével képzelik el a jövőt. November 10-i árverésük anyagát tíz nappal korábban tárják az érdeklődők elé, ám a kis lépések híveiként most a tételek számát száz fölé szeretnék növelni és megcélozzák a másfélszázas határt. A fő profilt a nagybányai, az alföldi, a szentendrei és a kortárs vonulat jelenti számukra a továbbiakban is, mert erre változatlanul garantált az érdeklődés - mondták el érdeklődésünkre a társtulajdonosok, Hajdú Katalin Anna és Vikor György.
W. I.
