Már a vernisszázs protokollja is érzékelteti a Chagall-kiállítás jelentőségét, amely július 11. és október 14. között látható Budapesten, a Dohány utcai Zsidó Múzeumban, Az emlékezés tájain címmel. Az intézmény igazgatója - B. Turán Róbert - és Paul Poudade francia nagykövet invitálja a nagyérdeműt délután ötre, amikor Schiffer János főpolgármester-helyettes és a művész első házasságából való unokája - Meret Meyer Graber - jelenlétében Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter, Jean-Michel Foray francia kurátor, valamint Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója mond beszédet. A tárlat ötletét két évvel ezelőtt vetette fel a magyar múzeumigazgató, megvalósításában rengeteget segített francia kollégája. A francia művészettörténész, aki a nizzai Musée National Message Biblique Marc Chagall-vezetője, korábban a párizsi Centre Pompidou-ban dolgozott. Ennek köszönhetően onnan is érkeztek képek a magyar fővárosba, nemcsak a jelenleg Zürichben élő unokától.
Egyedülálló ez az alkalmi kollekció, amely a korai, vityebszki évektől a párizsi perióduson át a vence-i (Nizza melletti francia település) visszavonulásig öleli fel a világhírű mester munkásságát, hatvan kép felvonultatásával. Ilyen összeállítás ezelőtt sem volt látható sehol: az orosz falu paraszti világát a tízes évek alkotásainak nemcsak tematikája, hanem olcsó alapanyaga és puritán kivitelezési technikája is híven visszatükrözi. Chagall eleinte csomagolópapíron, ceruzával és tollal, később vízfestékkel és temperával állított emléket szüleinek, nagyapjának, megjelenik a bolt és az ebédlő, a fejés és a borbély, továbbá - már 1908-ban - az első hegedűs... Később olajban is megfestette a nászt, a születést, a temetést - mint az élet fő állomásait úgy általában -, akárcsak konkrétan Bellát (akit 1915-ben vett feleségül) és Idát (lányát) az ablaknál, anyját a kemencénél avagy a díványon.
Képein át akár Chagall életét is nyomon követhetjük, hiszen az ötvenes évektől második házassága és vidéki letelepedése nyomán megnyugszik lelke, amit biblikus ihletésű monumentális alkotásainak sora is bizonyít Franciaország-szerte éppúgy, mint külföldön. Az őt övező nemzetközi elismerés fényében született Mózesről vagy Dávidról megannyi variáció, akárcsak az Énekek éneke olajjal vászonra festett sorozata. Egy - a család témáját feldolgozó - 1958-as temperára rímel egy 1977-es olajkép, míg az 1911-es, korai akvarellre, a Sófárt ábrázoló képre egy 1976-os olajfestmény válaszol, szimmetrikusan lekerekítve a chagalli életművet a budapesti látogatók számára.
Wagner István
