Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A baseli Galerie von Bartha megkerülhetetlen a húszas-harmincas évek magyar avantgárdjának szempontjából. Bartha Miklós és Margit műkereskedésében immár klasszikussá vált modern mestereink képei mellett XX. századi üvegnemű, továbbá neves formatervezők munkái is előfordulnak.
Maastrichti standjukon a sztár - a helyhez illően - a holland Theo van Doesburg Kompozíció X. című elvont olajképe volt. A fehér alapon kékesszürke és fekete kontrasztban tartott, geometrikus absztrakt mű 1918-ban készült. Eredetét példásan dokumentálták, Nelly van Doesburg tulajdonából Oskar Müller-Widmann baseli galériáján át került egy svájci magángyűjteménybe. Hosszú azoknak a kiállításoknak a listája, amelyen a rangos alkotás szerepelt, a szakirodalomban pedig örömmel fedezhettük fel a MA aktivista folyóirat 1922-es 7. számát, akárcsak Kassák és Moholy-Nagy Új művészek könyvének az évi, budapesti kiadását.
A kép árát ugyan bizalmasan kezelte a galéria, arra viszont jogosan büszkék, hogy rögtön a vásár nyitása után megvásárolta azt egy rangos francia múzeum. Bartháék kínálatának másik vonulatát a walesi Bangorban 1949-ben született Richard Deacon kortárs formatervező 1999-es körpadja képviselte (28x170x120 cm-es méretben), amelyet hajlított nyersfa bordákból és szilfa furnérlemezből szerkesztett.
Idén először vett részt a maastrichti vásáron a londoni Dover Street Gallery, amelynek vezetője Nagy Richárd, fő profilja pedig a német és az osztrák expresszionizmus. A vaskos katalógusban Egon Schielétől közöltek két egész oldalas képet. Az 1913-as gouache Elizabeth Lederert ábrázolta zöld ruhában, kék karpereccel. A kép német magántulajdonból került a galériába. Az 1915-ös akvarell, egy térdelő női akt hátsó nézetben előbb az Otto Benesch-kollekciót gyarapította, aztán Lea Bondi Járay, majd Erik Estorik tulajdonából került a galériába és a vásárra. Nagy debütálása sikeres volt Maastrichtban, már az első napokban hat Schiele-grafikát értékesített, és abból sem csinált titkot, hogy a 80 ezer és az 1 millió amerikai dollár fölötti ársávban.
Végül a harmadik magyar galéria a Tóth-Ikonen volt Amszterdamból, amelynek stábjában ott olvashattuk ifjabb Tóth József és Tóth Ferenc nevét. A műkereskedés - nevéhez híven - orosz ikonokat és műtárgyakat forgalmaz. A katalógusban két XVII. századi moszkvai fatáblát „sztároltak”, amelyeket annak idején névtelen mesterek aranyszínű alapon, tojástemperával készítettek, cirill feliratokkal.
W. I.
