Mindennapi életünk és környezetünk modernizálásának sok szép tárgy - műtárgy és egykori használati eszköz - esett áldozatul. Szerencsére maradtak érintetlen vidékek és olyan megszállottak, akik természetes módon vagy gyűjtőszenvedéllyel megáldva megőrizték az utókornak ezeket a bútorokat, háztartási eszközöket, dísztárgyakat.
E műtárgyak legjobb felvevőpiacai a Balaton-felvidék vagy a Dunakanyar felújított vagy felújításra váró parasztházai, ezeket az épületeket ugyanis egyszerűen nem is lehet más módon berendezni. Szakértők, kereskedők szerint még ma is gyakran előfordul, hogy az örökösök vagy egy régi ház új tulajdonosai eltüzelik az ott talált bútorokat, és nem tesznek kivételt a festett, faragott, százévesnél régebbi néprajzi értékekkel sem. Ha egy régi ház felújításánál, berendezésénél a korszerűsítés helyett mindenki a korhűségre törekedne, akkor a ma a piacon fellelhető tárgymennyiség többszöröséből válogathatnának a gyűjtők és a lakberendezők. A modernizáció által kevésbé érintett területek (Erdély, a Felvidék egyes részei) valóságos kincsesbányát jelentettek azok számára, akik már a hatvanas-hetvenes évek végétől foglalkoztak néprajzi tárgyak beszerzésével. Természetesen nem mindegy, hogy cserepekhez vagy méretes és súlyos szuszékokhoz, ácsolt ládákhoz akartak hozzáférni és átjuttatni azokat a határon. Az ottani készlet is kiapadóban van, ahogy minden más műtárgytípus esetében, itt is csak a „maradék” áll a késők rendelkezésére.
A másik lehetőség a beszerzésre a műkereskedelem. Felfedező típusú gyűjtők a régiségpiacokon (Ecseri, pécsi és kiskundorozsmai vásár) is akadhatnak értékes és érdekes darabokra, ám aki szeretné pontosan tudni, hogy milyen korú és származású tárgyat vásárol, annak érdemes az üzletekhez és az árverezőkhöz fordulni. Többségében a XVIII. század után készült tárgyakról van szó, az ácsolt liszt- és gabonatartó ládák akár kétszáz évvel is régebbiek lehetnek. A mester sokszor gondot fordított a tulajdonos, a hely és az évszám jelölésére, ezért a festett vagy faragott tárgyak nagyon sok információt hordoznak a készítés körülményeire vonatkozóan.
Három aukciós ház rendezett néprajzi árverést az elmúlt években: alkalmanként a BÁV, a Polgár Galéria, rendszeresen pedig a Nagyházi Galéria. Nagyházi Csabát személyes érdeklődése és gyűjtőszenvedélye is segíti abban, hogy cége egyre színvonalasabb és egyre gazdagabb anyagot képes kalapács alá bocsátani. Árveréseikhez kiváló minőségű katalógus dukál, ezzel is a többi műtárgytípus szintjére emelik a néprajzi tárgyak értékét és megítélését. Az árveréseken rendszerint a művészeti aukcióktól eltérő összetételű közönség vesz részt. Itt nincsenek milliós árak, de egy szakmailag kiváló gyűjtemény összességében sok millió forintot érhet.
Megtévesztő lenne tendenciákat felfedezni mindössze egy - például a tavalyi - évre levezetve, hiszen évente két-három néprajzi árverésre kerül csak sor. Az elmúlt öt év során viszont látványosan emelkedett a tárgyak presztízse, még ha ez sajnos pénzben nem mindig fejeződik is ki.
R. E.
