Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
„Egy zsúfolásig telt árverési terem nyüzsgésének egyszerűen nincs párja, és egyértelmű, hogy a piac most nagyon élénk. Ilyen fantasztikusan színvonalas aukciót decemberben nem tudtunk volna rendezni - a gyűjtők a jelek szerint lelkesen éltek az alkalommal, hogy az év elején ilyen komoly alkotásokhoz juthatnak. Az idei szezon csodásan indult Londonban és már most elmondhatom, hogy jó néhány izgalmas aukció tervével a tarsolyunkban a tavasz is legalább ilyen izgalmas lesz” - áradozott az idei év első komoly európai árverésének sikerén felbuzdulva Jussi Pylkkänen, a Christie's brit aukciós ház XIX. és XX. századi művészeti részlegének nemzetközi igazgatója, a cég alelnöke.
Az alelnöknek minden oka megvan a büszkeségre: az impresszionista és modern, illetve szürrealista műalkotások árverése összesen majdnem 28,5 millió font bevételt eredményezett, ami még a Christie's gyakorlatában is szép eredménynek számít. Az „Impresszionista és modern művészet” címmel rendezett árverés 19,7 millió fontot eredményezett, a „Szürrealizmus művészete” címmel külön kezelt aukció pedig 8,8 millió fontot hozott a Christie'snek. (Ezen belül hat olyan műalkotás volt, amely 1 millió fontot meghaladó összegért kelt el.)
Az árverésre bocsátott impresszionista és modern tételek 74 százaléka elkelt. A vevők 64 százaléka brit és európai, 32 százaléka amerikai és 4 százaléka ázsiai gyűjtő.
A szürrealisták alkotásainak 70 százaléka kelt el. A vevők 87,5 százaléka érkezett Európából, minden nyolcadik vásárló pedig amerikai volt.
Az impresszionisták árverésének sztárja kétségkívül Pablo Picasso volt, akinek több képe is kalapács alá került. Közülük is a legnagyobb küzdelem a világhírű mester egyik leghíresebb festményének megszerzéséért bontakozott ki: a Buste de femme (Női büszt) végül 3,08 millió fontért kelt el, alaposan túlszárnyalva a kikiáltási árat, pedig már az sem volt alacsony: 2-2,5 millió font körülire taksálták a kép értékét a szakértők. A művet egy svájci magángyűjtő ajánlotta fel az árverésre, új tulajdonosa pedig nem kívánta felfedni kilétét.
A Buste de femme a művész egyik legismertebb múzsájának, Dora Maarnak „intenzív pszichológiai” portréja (Maar maga is ismert művész volt. Kilenc évig élt együtt Picassóval, volt a festő szerelme, társa és múzsája). A viszonylag késői kép 1942 tavaszán készült, a datálás szerint egészen pontosan 1942 áprilisában. Párizs ekkor már a német megszállás idejét élte. Picasso Dora arcát afféle tájképnek használta, az ismerős vonásokat feldúlták a háború szörnyűségei. 1944-ben maga a művész úgy nyilatkozott a San Francisco Chronicle-nek: „Nincs kétségem afelől, hogy az ez időben született képeimen ott a háború.”
Az aukció másik nagy sikere Picasso kék korszakának egyik gyönyörű rajza, a Jeune fille accoudée (Támaszkodó fiatal lány) volt. A rajz a néhai Batsheva de Rothschild műgyűjteményének része volt, a portré egy kecses, álmodozó fiatal lányt ábrázol. Az 1903-1904 körül keletkezett alkotás kikiáltási ára 100 ezer font volt, és végül ennek több mint hétszereséért, 730 ezer fontért talált új gazdára.
Ugyancsak komoly érdeklődés övezte az árverés egy másik gyöngyszemét, Paul Gauguin (1848-1903) egy kiváló festményét. Az 1888-ban keletkezett Paysage d'Arles avec buissons (Bozótos arles-i táj) a művész életének fontos szakaszában született, amikor Vincent van Goghgal együtt élt és dolgozott. A színes, izgalmas kép Gauguin életének igen termékeny korszakát jelzi, amikor az ismeretlen, gyönyörű arles-i tájat elkezdte felfedezni. Az egymillió fontra becsült képet végül élénk licitálás után majdnem a duplájáért, 1,98 millióért ütötték le.
Az impresszionista alkotásokat rögtön követte a „Szürrealizmus művészete” címre keresztelt árverés. Ez a szürreális képi világ megjelenését és fejlődését követte nyomon, a XIX. századtól kezdve. Ennek a tematikus árverésnek kétségkívül René Magritte (1898-1967) volt a sztárja, Ceci n'est pas une pomme című alkotásával. Az 1964-ben keletkezett híres mű - amelyhez hasonlók is kikerültek a festő műhelyéből - 773 750 fontért kelt el. A mágikus realizmus hollandiai múzeuma, a Frisia Museum vette meg. Ugyancsak élénken érdeklődtek Max Ernst La mariée du vent című, 1928 körül született képe iránt (ez 774 ezer fontért talált vevőre), illetve Francis Picabia Phoebus című, 1930-ban készült munkája is feltűnést keltett (ezt 576 ezer fontért vásárolta meg egy amerikai magángyűjtő).
Az ismertebb szürrealista művészek közül Salvador Dalít egy 1977-es alkotása képviselte: a Cara blanda con huevo y angel kikiáltási ára 350 ezer font volt, végül egy amerikai műgyűjtő 421 750 fontért szerezte meg. Joan Miró 1955-ös Vipére exaspérée devant l'oiseau rouge (Szomorú vipera piros madár előtt) című alkotása a 400 ezer fontos kikiáltási ár után 641 750 fontért került egy európai műgyűjtőhöz.
A véletlen - vagy talán nem is annyira véletlen? - úgy hozta, hogy a másik híres londoni aukciós ház, a Sotheby's is épp most tartott árverést, szintén impresszionista és modern képekből. Ezen az aukción ugyancsak született két kiemelkedő eredmény. 5,2 millió fontért kelt el Monet egyik híres képe. A Basin aux Nympheast, amely a művész Givernyben lévő kertjének vízililiomos tavát ábrázolja, és amelyet Monet élete utolsó éveiben festett, anonimitást kérő gyűjtő vásárolta meg. (Monet-festményért eddig a legmagasabb árat 1998-ban fizették, amikor a vízililiomos sorozat egyik darabjáért ugyancsak a Sotheby's aukcióján 19,8 millió fontot adott valaki.)
Ennél is drágábban, 7,7 millió fontért talált új gazdára Egon Schiele egyik portréja. Az Anton Peschka festőt ábrázoló arckép, amelyen a művész ülve, profilban látható, 1909-ben született. Az aukciós ház szóvivője szerint az alkotásra telefonon licitált egy magángyűjtő, az egyre izgalmasabb licitálás több mint négy percig tartott, és az eredetileg négymillió fontra becsült kép ennek majdnem duplájáért kelt el.
Tóth Vali, London
A szürrealisták alkotásainak 70 százaléka kelt el. A vevők 87,5 százaléka érkezett Európából, minden nyolcadik vásárló pedig amerikai volt.
Az impresszionisták árverésének sztárja kétségkívül Pablo Picasso volt, akinek több képe is kalapács alá került. Közülük is a legnagyobb küzdelem a világhírű mester egyik leghíresebb festményének megszerzéséért bontakozott ki: a Buste de femme (Női büszt) végül 3,08 millió fontért kelt el, alaposan túlszárnyalva a kikiáltási árat, pedig már az sem volt alacsony: 2-2,5 millió font körülire taksálták a kép értékét a szakértők. A művet egy svájci magángyűjtő ajánlotta fel az árverésre, új tulajdonosa pedig nem kívánta felfedni kilétét.
A Buste de femme a művész egyik legismertebb múzsájának, Dora Maarnak „intenzív pszichológiai” portréja (Maar maga is ismert művész volt. Kilenc évig élt együtt Picassóval, volt a festő szerelme, társa és múzsája). A viszonylag késői kép 1942 tavaszán készült, a datálás szerint egészen pontosan 1942 áprilisában. Párizs ekkor már a német megszállás idejét élte. Picasso Dora arcát afféle tájképnek használta, az ismerős vonásokat feldúlták a háború szörnyűségei. 1944-ben maga a művész úgy nyilatkozott a San Francisco Chronicle-nek: „Nincs kétségem afelől, hogy az ez időben született képeimen ott a háború.”
Az aukció másik nagy sikere Picasso kék korszakának egyik gyönyörű rajza, a Jeune fille accoudée (Támaszkodó fiatal lány) volt. A rajz Batsheva de Rothschild műgyűjteményének része volt, a portré egy kecses, álmodozó fiatal lányt ábrázol. Az 1903-1904 körül keletkezett alkotás kikiáltási ára 100 ezer font volt, és végül ennek több mint hétszereséért, 730 ezer fontért talált új gazdára.
Ugyancsak komoly érdeklődés övezte az árverés egy másik gyöngyszemét, Paul Gauguin (1848-1903) egy kiváló festményét. Az 1888-ban keletkezett Paysage d'Arles avec buissons (Bozótos arles-i táj) a művész életének fontos szakaszában született, amikor Vincent van Goghgal együtt élt és dolgozott. A színes, izgalmas kép Gauguin életének igen termékeny korszakát jelzi, amikor az ismeretlen, gyönyörű arles-i tájat elkezdte felfedezni. Az egymillió fontra becsült képet végül élénk licitálás után majdnem a duplájáért, 1,98 millióért ütötték le.
Az impresszionista alkotásokat rögtön követte a „Szürrealizmus művészete” címre keresztelt árverés. Ez a szürreális képi világ megjelenését és fejlődését követte nyomon, a XIX. századtól kezdve. Ennek a tematikus árverésnek kétségkívül René Magritte (1898-1967) volt a sztárja, Ceci n'est pas une pomme című alkotásával. Az 1964-ben keletkezett híres mű - amelyhez hasonlók is kikerültek a festő műhelyéből - 773 750 fontért kelt el. A mágikus realizmus hollandiai múzeuma, a Frisia Museum vette meg. Ugyancsak élénken érdeklődtek Max Ernst La mariée du vent című, 1928 körül született képe iránt (ez 774 ezer fontért talált vevőre), illetve Francis Picabia Phoebus című, 1930-ban készült munkája is feltűnést keltett (ezt 576 ezer fontért vásárolta meg egy amerikai magángyűjtő).
Az ismertebb szürrealista művészek közül Salvador Dalít egy 1977-es alkotása képviselte: a Cara blanda con huevo y angel kikiáltási ára 350 ezer font volt, végül egy amerikai műgyűjtő 421 750 fontért szerezte meg. Joan Miró 1955-ös Vipére exaspérée devant l'oiseau rouge (Szomorú vipera piros madár előtt) című alkotása a 400 ezer fontos kikiáltási ár után 641 750 fontért került egy európai műgyűjtőhöz.
A véletlen - vagy talán nem is annyira véletlen? - úgy hozta, hogy a másik híres londoni aukciós ház, a Sotheby's is épp most tartott árverést, szintén impresszionista és modern képekből. Ezen az aukción ugyancsak született két kiemelkedő eredmény. 5,2 millió fontért kelt el Monet egyik híres képe. A Basin aux Nympheast, amely a művész Givernyben lévő kertjének vízililiomos tavát ábrázolja, és amelyet Monet élete utolsó éveiben festett, anonimitást kérő gyűjtő vásárolta meg. (Monet-festményért eddig a legmagasabb árat 1998-ban fizették, amikor a vízililiomos sorozat egyik darabjáért ugyancsak a Sotheby's aukcióján 19,8 millió fontot adott valaki.)
Ennél is drágábban, 7,7 millió fontért talált új gazdára Egon Schiele egyik portréja. Az Anton Peschka festőt ábrázoló arckép, amelyen a művész ülve, profilban látható, 1909-ben született. Az aukciós ház szóvivője szerint az alkotásra telefonon licitált egy magángyűjtő, az egyre izgalmasabb licitálás több mint négy percig tartott, és az eredetileg négymillió fontra becsült kép ennek majdnem duplájáért kelt el.
Tóth Vali, London
