A BÁV-aukció első napján az ékszerek kerültek sorra. Az anyag átlagos volt és a nagy meglepetésekre még várni kellett. Ahogy előre sejthető volt, éppen a drágább darabok jó része maradt meg: az arany cigarettatárcák közül – amelyek indulóára 220 és 460 ezer forint közé esett – egy sem kelt el és a nagyméretű briliánssal ékített, 1,5, illetve 1,2 millió forinton induló szolitergyűrűk sem kellettek senkinek. A kisebb értékű tételek többsége persze elkelt, bár áremelkedésük általában mérsékelt volt.
Sikere volt a briliáns fülbevalóknak: a legszebb pár ezek közül a századelőn készült és karmos foglalatban összesen 1 karát régi csiszolású briliáns ékítette. Bár a kövek minősége kívánnivalót hagyott maga után, a tétel ára mégis 150 ezer forintról 360 ezerre emelkedett.
Az ékszerek után következő ezüstanyag kevéssé volt érdekes, így a nap attrakcióját az ezután árverezett bútorok jelentették. Szinte hihetetlen áremelkedést ért el egy XVIII. századi sublót. A bútor, amelyről a katalógus még csak fényképet sem hozott, 150 ezer forintos áron indult és a kalapács csak 1,7 milliónál koppant. Értékét a szakemberek 300-400 ezer forintra becsülték, úgyhogy a történtek mindenkit megleptek. Nem volt licit azonban a két legdrágább bútortételre, az 1,4 millió forinton induló biedermeier szekreterre és az 1,6 millióért kikiáltott neobarokk nagytálalóra. A dekoratív festett fenyőbútorok viszont kelendőnek mutatkoztak, az egyik ilyen szekrény 150 ezer forintos indulóára például majd a duplájára emelkedett.
November 8-án, a második napon a festményekkel kezdett a ház. A meglehetősen gyenge anyag háromnegyede elkelt, igaz, zömmel a magasabb áron indított képek maradtak meg. Becsúszott egy-két becsüsi tévedés is: Náray Aurél olajképének 280 ezer forintos indulóára például nehezen magyarázható, hiszen hasonló festmények 100 ezer forint körüli áron kelnek el aukciókon – így erre persze nem akadt vevő. Az egyik legnagyobb arányú áremelkedés Nagy István Falusi utca című olajképéhez fűződik: 150 ezres indulóára 550 ezerre emelkedett. Az anyag gyenge színvonalát mutatja, hogy a 120 tétel közül egyik leütési ára sem közelítette meg az egymillió forintot, ez is jelzi, hogy a BÁV a piac e szegmensében már nem tud lépést tartani versenytársaival.
Merőben más volt a helyzet a képek után következő szőnyegek esetében. Négy kivételével valamennyi darab elkelt, kiugróan magas, majd 200 százalékos áremelkedést produkálva. Egy iráni, Kirmán környékén készült szőnyeg 80 ezres kikiáltási ára majd hétszeresére, 550 ezerre egy ugyancsak iráni mahal szőnyeg ára pedig tizenötszörösére – 110 ezerről 1,6 millióra – szökött fel.
A szőnyegeket követő ezüstök is rendkívüli népszerűségnek örvendtek. A kvalitásos, jórészt XIX. század eleji darabok grammonkénti ára nem egy esetben az ezer forintot is meghaladta. Egy pesti ötvös által 1792-ben készített 511 grammos csokoládéskanna például kikiáltási árának két és félszereséért, 700 ezer forintért kelt el. A mintegy 300 éves, művészi ezüstborítású német imakönyv ára 150 ezerről 650 ezerre nőtt. E darab értéke legnagyobbrészt borítójának, a gyönyörű augsburgi ötvösmunkának köszönhető. Az ezüstök árverezését néhány fegyveré követte, amelyek közül kiemelkedő egy XIX. századi magyar szablya, amelynek 150 ezer forintos indulóára egészen 380 ezerig emelkedett.
A harmadik napon javarészt műtárgyakat indítottak: a számos porcelán és porcelánfajansz közül különösen a Zsolnay gyár század elején készült remekei voltak kelendőek. Ezek közül is a legmagasabb, 950 ezer forintos leütési árat egy váza érte el, megduplázva ezzel kikiáltási árát.
Két tételt is árvereztek a múlt század végén, Herenden Ferenc József császár számára készített ajándék porcelánkészletből. Az uralkodó monogramjával díszített mustártartó 8 ezer forintos kikiáltási ára 65 ezerre, a hasonló díszítésű csokoládéscsésze 7 ezerről 45 ezerre emelkedett. A műtárgyakat követően árverezett ezüstök ezúttal is kelendőek voltak, olyannyira, hogy még a mostanság kevéssé divatos 12 személyes evőeszközkészlet is elkelt 1,5 millióért.
F. A.
