Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Saját eredeti dobozában, 145 ezer forintért kínálják a több mint 700 grammos műalkotást.
A bútorok közül különlegességével kiemelkedik egy biedermeier szekreter, de mivel a darab sérült bár ezt a katalógus nem tünteti föl , 1,4 milliós indulóára nem emelkedhet jelentősen.
A második napon sorra kerülő festmények többsége meglehetősen színvonaltalan. Egy közepes méretű (és minőségű) Perlrott-csendélet 1,2 millióról indul az ár nem irreális, de a kép igazán igényes gyűjteménybe mégsem való, hiszen a mester tucatjával produkált ennél sokkal jobb képeket ebben a műfajban. Gyarmathy Tihamér kisméretű temperakompozíciója 1952-ből biztosan gazdára talál, mert az európai iskola alkotói a gyűjtők körében egyre népszerűbbek, így a mű 300 ezres kikiáltási ára egyáltalán nem túlzott.
A második nap végének ezüstkínálata minőségben jóval fölülmúlja az előző napét: található benne igazán különleges, múlt század eleji cukordoboz 160 ezerért, 1803 körül készült, több mint egykilós, hibátlan állapotú kávéskanna 320 ezerért, fűszertartó pár ugyanebből a korból 90 ezerért. Figyelemre méltó, hogy a második nap ötvöstárgyainak többsége igen régi 150200 éves, amit általában fémjel is igazol és állapotuk is igen jó, így aztán látványos, két-háromszoros áremelkedéssel is számolhatunk az ezüstök egynémelyikénél.
A harmadik napon a műtárgyak árverését porcelánokkal kezdi a ház. Hevesebb licitharc a Zsolnay gyár termékeiért várható, hiszen néhány tízezres kikiáltási áruknál ezek jóval többet érnek. Az ezt követő üvegkínálatban is akadnak érdekesebb darabok, bár a licitnél figyelembe kell venni, hogy a tételek többsége kismértékben sérült és ez értéküket jelentősen csökkenti. A harmadik nap ezüstkínálata kétségtelenné teszi, hogy a BÁV novemberi árverésén gyűjtőknek és befektetőknek is ezekre a tárgyakra érdemes igazán koncentrálniuk. A 250 ezerért kínált majd kétkilós ezüst teafőző (amely ezúttal nem orosz, hanem német) igazi különlegesség a magyar piacon, a gróf Szapáry család vésett címerével díszített boroskancsóval pedig egy darab történelmet vásárolhatunk, igaz, nem olcsón, szintén negyedmillióért. A 12 személyes, hiánytalan szerviz is letűnt korokat idéz, a tízkilós készlet 1,2 milliót kóstál. A nap végén kínált elefántcsont kisplasztikák közül a legdrágább egy szépen faragott nőalak. A múlt század végi francia munka 1,6 millióról indul.
F. A.
A BÁV-aukció első napján a ház hagyományosan az ékszerekkel kezd, majd az ezüsttárgyak következnek, a nap végén pedig néhány tucat bútor szerepel. Az ékszerkínálat minősége kissé romlott az előző árverésekéhez képest: igazán különleges darabot nem fedezhetünk fel, viszont találhatunk olyanokat, amelyekre vélhetően nem lesz licit. A két legdrágább tétel túlárazottnak tűnik: a platina női szolitergyűrű a benne foglalt kétkarátos briliánssal másfél millió forintos kikiáltási áron vélhetően megmarad, annak ellenére, hogy a kő hazai viszonylatban csiszolását, színét és tisztaságát tekintve igen szép darab. Ugyanerre a sorsra juthat az 1,2 millióért kínált, 1,8 karátos briliánssal ékített fehérarany férfigyűrű is. A kínálatban szereplő arany cigarettatárcáknak sem jósolhatunk nagy jövőt: ezek a háború előtt készült darabok a cigaretta standard méretének változása miatt ma a gyakorlatban használhatatlanok, így legfeljebb törtarany-árban kelhetnek el.
A kétségkívül rendkívül szép állapotban megőrzött arany IWC zsebóra 170 ezres indulóára valószínűleg 200220 ezer környékére emelkedik, ennél többet nemigen adnak majd érte, hiszen 14 karátos tokja sem eredeti, hanem bár igen jó minőségű utángyártott. E nap ezüstkínálatában talán az egyetlen különlegesség egy XIX. századi öntött Szűz Mária-szobor.
(Folytatás a 19. oldalon)
