Magyarországon a lőfegyverek gyűjtését a törvényi szabályozás nagymértékben akadályozza, hiszen még egyes XIX. századi darabokat is hatástalanítani kell ahhoz, hogy szabadon forgalmazhatókká váljanak. Az ilyenfajta beavatkozás azonban az érintett tárgy gyűjtői értékét jelentősen csökkentheti. A szenvedélyes gyűjtők többsége vadász. Ők a fegyvertartási törvény vadászfegyverekre vonatkozó rendelkezéseinek változása nyomán ma már gyakorlatilag számbeli korlátozás nélkül vásárolhatnak működőképes vadászpuskákat. Köreikben legnagyobb becse a sörétes fegyvereknek, azok közül is a márkás angol ikerpuskáknak van. Ezeket annak idején neves szigetországi fegyvergyártó manufaktúrák (például a Holland & Holland vagy a Purdey) megrendelésre készítették. A gyártók minden külön kívánságot figyelembe vettek, még a puskák zárvárzatát fedő lemezeket is a megrendelő kívánsága szerinti motívumokkal díszítették. A fegyverekből rendszerint kettő vagy három, tökéletesen hasonló példány készült (ezért hívják ezeket ikerpuskáknak), hogy gazdájuk nagy terítésű apróvadvadászatokon váltogatva tudja használni (ehhez természetesen külön puskatöltögető személyzetre volt szükség). Az effajta fegyverek - különösen ha jó állapotban vannak és még ma is használhatóak - gyakran több millió forintos áron cserélnek gazdát. Hasonlóan értékesek a nagynevű fegyverkészítők duplagolyós "express" puskái. Híres Afrika-vadászaink használtak ilyeneket Teleki Sámueltől Széchenyi Zsigmondig.
Magyarországon is kedvelt a párbajpisztolyok gyűjtése. A legértékesebb példányok ugyancsak külön megrendelésre készültek, bársonnyal bélelt fatokjuk nemcsak a pisztolypárt, hanem - ideális esetben hiánytalanul - a számos kiegészítőt is tartalmazza. Az, hogy ezek Magyarországon jelentős számban föllelhetők azzal függ össze, hogy a párbaj intézménye (vagy ahogy akkoriban hívták, a "lovagias út") csak igen későn, a második világháború után szűnt meg. A párbajok a Horthy-korszakban még viszonylag gyakoriak voltak, a korabeli újságok lapjain szinte hetente szerepeltek. Bár a törvények szankcionálták az általában pisztollyal vagy karddal vívott és csak igen ritkán halálos kimenetelű párbajt, társadalmi elfogadottságuk miatt súlyos elmarasztaló ítéletek ezekben az ügyekben nem születtek.
Ma a párbajpisztolyok jó része - a gyűjtők bánatára - hatástalanítva kerül forgalomba. A ritkább darabok ára sem igen lépi túl a pár százezer forintot, mert gyűjtői körük kicsiny és a fegyvereknek gyakorlati hasznuk nincs. A fegyverek Magyarországon legtöbbször szűk körön belül cserélnek gazdát, ritkábban műtárgyaukciók mellékszereplői.
F. A.
