A tételek többsége elkelt és bejött a papírforma

A Nagyházi Galéria március 21-i aukcióján egy XVII. századi ismeretlen olasz festő nagyméretű olajképe 400 ezer forintról 1,2 millió forintra, egy szintén ismeretlen művész által alkotott, velencei látképet ábrázoló, fára festett kép ára 550 ezer forintról 2,2 millióra emelkedett. Utóbbi négyszeres áremelkedésében nyilván nem kis szerepet játszott a szinte tökéletes állapotban lévő, rendkívül szép barokk képkeret, amely önmagában is százezres nagyságrendű értéket képvisel.
Igazi meglepetés volt, hogy egy XIX. századi ismeretlen osztrák festő tájképe 120 ezer forintról 700 ezerre, ennek párdarabja pedig hasonló indulóárról 550 ezer forintra emelkedett. Az egyik megötszörözte, a másik meghatszorozta kikiáltási árát. Áremelkedésük vélhetően azzal magyarázható, hogy a képek külföldi vevője a galériától eltérően be tudta azonosítani az alkotót. Az ismeretlen XIX. századi olasz festő Utcarészlet árusokkal című képe viszont valószínűleg azért háromszorozta meg 750 ezer forintos indulóárát mert a derűs hangulatú dekoratív festmény témája, színvilága és kompozíciója a mai felső középosztálybeli ízlésnek tökéletesen megfelel.
Megjósolható volt (Befektető, 2000. március 13., 11-18. oldal), hogy a már a maga korában is rendkívül sikeres Munkácsy-tanítvány Tahi Antal mestere modorában készült, virtuóz módon megfestett zsánerképének ára 950 ezer forintról egészen 3,8 millió forintig fut fel. Mednyánszky László báró Derengő téli napsütés című műve viszont eleve feszített kikiáltási ára folytán licit nélkül 3,2 millió forintért talált gazdára. Valószínűleg szerencsésebb lett volna a képet fél áron indítani, a gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy a kialakuló heves licitharc közben még a rutinos árverési rókák, gyűjtők és kereskedők is elvesztik néha a fejüket.
Az árverés sztárja a katalógus címlapján is reprodukált XVII. századi németalföldi kép, az utrechti mester, Droogsloot védett műve rendhagyó módon 13,1 millió forintért kelt el. A normál licitlépcsők folyamán kialakult 13 milliós árra egy vevő még százezer forintot volt hajlandó ráígérni, így szerezte meg az alkotást. A kép leütési ára végül is túlzottan magas lett ahhoz, hogy a Szépművészeti Múzeum teremben ülő képviselője a védett művek esetében a múzeumot megillető elővételi jogával élni tudjon.
Némileg meglepő módon a festmények között árverezett tucatnyi festett faszobor majd mindegyike elkelt, igaz, nem kiugróan magas áron.
A március 22-i műtárgyárverésen még jobb volt az elkelt tételek aránya, mint az előző napi festmények esetében. Igaz, itt az árak drasztikus emelkedésének nem lehettünk tanúi. A tételek közül egy 20 ezer forintról induló ezüst filigrán tálka produkált jelentős áremelkedést. Az orosz ötvösremek 40 ezer forintos leütési ára kiugró, majd' kétezer forintos grammárat takar. A nagy számban árverezett cukordobozok közül a talán legkevésbé dekoratív, de mindenképpen legritkább darab érte el a második legmagasabb árat. A Laky Károly által 1841-ben Pesten készített, csaknem 600 gramm súlyú klasszicista ötvösmunka ára 95 ezerről 260 ezer forintos leütési árat ért el. A legdrágább tétel egy 1850-es években készített bécsi cukordoboz lett (Nagyházi árverésein nagy számban ülnek bécsi régiségkereskedők) 420 ezres leütési árral, ami 700 forintos grammárat jelent. A századelőről származó Zsolnay-vázapár leütési ára 950 ezer forint lett, ez megfelel előzetesen becsült értéküknek.
Az árverezett bútorok között szintén megtalálható volt néhány igen ritka és értékes darab, mivel azonban a bútorok tulajdonosai (többségében kereskedők) ritkán hajlandók alacsony árról indítani, nagy licitharc e tételekért nem alakult ki. A legmagasabb árat egy XVIII. századi olasz komód érte el. A 2,6 millió forintos leütési ár kialakulásában minden bizonnyal szerepet játszott, hogy az egyébként is relatíve jó állapotú darabnak megmaradtak az eredeti bronzfogantyúi, zárpajzsai, zárszerkezete és kulcsa. Utóbbi valódi ritkaságnak számít, hiszen 200 év is kevés volt az elkallódásához.
F. A.