Erős képanyag a Polgár-árverésen

A Polgár Galéria a tavaszi aukcióra sikeresen különítette el a harmadosztályú anyagot, amelyet néhány héttel ezelőtt - mérsékelt sikerrel - egy kamaraaukción szerepeltetett. Vitathatatlan sztárja a mostani árverési anyagnak Székely Bertalan nagyméretű védett aktja, a katalógus címlapján is szereplő Forrás című kép. A kifogástalan provenienciájú festmény nyilván a jelenlegi tulajdonos kívánsága alapján meglehetősen feszített áron, tizennyolcmillió forinton indul, ezért jelentős áremelkedésre nem számíthat.
Ugyanez nem mondható el az ugyancsak a nagybányai festők közé tartozó Pittner Olivér képéről, amelyre százezer forintért lehet licitálni. Tekintve, hogy a Mű-Terem Galéria decemberi árverésén egy meglehetősen hasonló Pittner-kép 12 milliós rekordárat ért el, hozzáértők a most árverezendő festmény árát óvatos becslés szerint is legalább egymillió forintra teszik.
Rippl-Rónai József Toubillon című védett olajképe leginkább a gyűjtők érdeklődésére tarthat számot. A festmény 1982-ben már szerepelt egy BÁV-árverésen, akkor 40 ezer forintos kikiáltási árát a közönség soknak találta, így megmaradt.
A kínálatban szereplő számos külhoni alkotás közül jó néhánynak a védettsége nehezen érthető, hiszen ezek jórészt ismeretlen, XVII. századi német, olasz vagy holland festők művei, múzeumi kvalitásuk legalábbis megkérdőjelezhető.
A külföldi művek közül a legdrágább a Didó halála című monumentális méretű vászon, hatmillió forintról indul, meglehet azonban, hogy ezt az árat sokallani fogja a közönség a még nagyméretű villában is nehezen elhelyezhető képért.
Munkácsy Mihály hétmillió forintról induló olajvázlatát is inkább a festőgéniusz neve teszi eladhatóvá, nem a kép dekorativitása. A maga nemében viszont igazi remekmű Márffy Ödön Hölgy kalitkával című olajképe. A mély emberismeretről és pszichologizáló képességről árulkodó portré unikum a művész életművében, nyolcszázezer forintos kikiáltási ára soknak semmiképp sem mondható.
Igazi színfoltot jelentenek az árverezőház mostani kínálatában a világhírű külföldi művészek kiállítási plakátjai. Ezeknek külföldön külön gyűjtői körük van - csakúgy mint a filmplakátoknak - és egyes ritkább darabok ára elérheti az ezerdolláros nagyságrendet is. Ott inkább mappából árulják őket, aukción való szerepeltetésük ritkaság. Kikiáltási áraik a mostani Polgár-árverésen 15 és 60 ezer forint közé esnek, leütési áraikat nehéz megjósolni, de az összegek megtöbbszöröződése nem valószínű.
A grafikák között is találhatók kuriózumok. A nagy francia impresszionista Edouard Manet Baudelaire-t ábrázoló rézkarca ötszázezer forintos indulóárával még nem is a legdrágább közülük. Bár a mű védett, így az országból nem vihető ki, de rossz nyelvek szerint egy ilyen kis méretű alkotásnál ez nem bír túlzott jelentőséggel.
A mostani ékszerkínálat mennyiségben és minőségben is messze elmarad a képzőművészeti alkotásoktól. Igazán figyelemre méltó darabot nem is találunk közöttük, megtévesztésre alkalmast viszont annál inkább. Több, a századelő divatos stílusában készült karkötő és fülbevaló valójában modern ötvösmunka, bár erre a katalógus nem hívja fel a figyelmet. Ráadásul ezek az ékszerek nem is a legolcsóbbak közül valók. Egy 380 ezer forintról induló, briliánsokkal ékesített fehérarany karláncnál például a katalógus szemérmesen azt a tájékoztatást adja, hogy a darab fémjelzett. Azt, hogy a benne lévő fémjel 1999-es, a potenciális vevőnek kell lupéval megállapítania - már ha van mersze a méregdrága ékszert a vitrinből kikérni és ismeri a fémjeleket is. Az effajta figyelmetlenség aligha növeli az ügyfelek bizalmát, aminek hiánya az aukciós ház jó hírét veszélyezteti. A műtárgy-, szőnyeg- és bútorkínálat még az ékszerekénél is szerényebb, ami nem csoda, hiszen nem ezek értékesítése az aukciós ház fő profilja.
F. A.-J. J.