Zsidó műkincsek a Tate Galleryben

A brit kormány az 1998. novemberi washingtoni holocaust-konferencia nyomán rendelte el a szigetországban a neves galériák, közgyűjtemények átvizsgálását, hogy megállapítsák, az 1933 után tulajdonukba került műtárgyak származhatnak-e a holocaust áldozataitól, és milyen kárpótlási igénnyel kell szembenézni.
A vizsgálat eredményeit a napokban teszik közzé Londonban, de az már a The Sunday Telegraph brit lap tudomására jutott, hogy számos felbecsülhetetlen értékű, leginkább impresszionista festő alkotásáról kiderült: kétséges eredetű, s kapcsolódhat a vészkorszak műkincsrablásaihoz. Köztük van Monet egyik tájképe, Picasso egy aktfestménye és Degas egy fürdő nőt ábrázoló festménye is. A vizsgálathoz közel álló illetékesek szerint körülbelül ezer olyan műtárgyra (a festmények mellett rajzokra, litográfiákra, érmékre) bukkantak egyebek között a British Museumban, illetve a Victoria és Albert múzeumban is, amelyeknek az eredete nem tisztázott. Ugyanezen források hangsúlyozzák: a kétes eredet még nem jelenti egyértelműen, hogy elrabolt zsidó műkincsekről van szó.
A brit kormány bejelentette, bizottságot állít fel, amely az elrabolt zsidó műkincsekre vonatkozó kárpótlási igényekkel foglalkozik, hogy az esetlegesen előkerülő tulajdonosoknak ne hosszas bírósági perben kelljen jogaikat érvényesíteni. A brit törvények szerint a műkincsek nem adhatók vissza, de ha eredetük egyértelműen bizonyítható, a valódi tulajdonost kárpótlás illeti meg.
A National Gallery már egy éve közzétette annak a több mint 100 festménynek a listáját, amelyek a második világháború után tisztázatlan körülmények között kerültek a galéria tulajdonába. Eddig csak egyetlen kárpótlási kérelem érkezett a brit hatóságokhoz, egy londoni zsidó család Jan Griffier holland festő Hampton Court című képének tulajdonjogára tart igényt.
(MTI-NAPI)