Mednyánszky képárai emelkedőben

Zürichben és Párizsban tanult, utóbbi városban négy évet töltött, ekkor készült festményein főleg a nagy francia művész, Corot hatása érzékelhető. A továbbiakban Bécsben, Budapesten és Itáliában dolgozott, majd 1900 körül egy évig Galíciában és az Adria vidékén. Az első világháborúban harctéri rajzolóként vett részt, s mély lélek- és jellemábrázolásról tanúskodó mesterművek sorozatát alkotta. Ekkor készült katonaábrázolásainak előképei a hasonlóan drámai, de tíz-húsz évvel korábban készült, csavargókat megjelenítő művei. A gazdag családból származó, arisztokrata művész igazi különcnek számított. Gyakran hetekre eltűnt és szakadt ruhában, piszkosan tért meg otthonába. Pumpolók hada vette körül, akik közül a "törzstagok" évtizedekig belőle éltek, nemegyszer nem pénzt, hanem képeket kunyerálva a művésztől.
Wolfner Gyula, az ismert korabeli műgyűjtő korán felfedezte Mednyánszkyban a zsenit. Számos képet vásárolt tőle, majd szerződést is kötött a festővel, valamennyi a jövőben készülő művét is megvásárolta, így akarván elkerülni azt, hogy ezek egy része a művészt körülvevő kéregetők kezére jusson. Bár Wolfner - a művész követelésére - a festőt körülvevő élősködők rendszeres pénzelését is vállalta, az egyezség mégsem volt sikeres, mert Mednyánszky továbbra is osztogatta nekik műveit.
Képeit a korabeli műkereskedelem nem sokra értékelte. Árai igen nyomottak voltak egészen a hetvenes évek elejéig, és igazán csak az elmúlt egy-két évben kezdik művészetét értékelni. A BÁV-nál egy kisméretű, fára festett olajképét 1967-ben 6 ezer forintért árverezték, ugyanezt a képet 1997-ben 500 ezer forintért ütötték le. A kép nyolcvanháromszoros áremelkedése önmagáért beszél, műveinek árai magasan az inflációt meghaladó mértékben emelkedtek.
Még jobban járt az a vásárló, aki 1981 decemberében a BÁV 56. aukcióján a művész monumentális, 115x200 cm-es, Komor Tátra című védett vásznát vásárolta meg. A kép akkor kikiáltási árán, 70 ezer forinton kelt el, 1999 decemberében azonban tulajdonosa a Kieselbach Galériánál újra árverésre bocsátotta, ekkor 12 millió forintos árat ért el - megdöntve ezzel Mednyánszky László addigi 6,5 milliós aukciós rekordárát is.
Bizonyosnak tűnik, hogy a fenti kép esetében tizennyolc év alatt bekövetkezett több mint százhetvenszeres bruttó áremelkedés a kép különösen nagy méretének köszönhető. Az 1981-ben még a tehetősebbek körében is jellemző kisméretű lakásokban ekkora festményt esztétikusan elhelyezni nem lehetett - a mai nagyméretű villákban már egészen más a helyzet.
Mednyánszky életműve ma már hamisítványokkal igen szennyezett. Árainak ugrásszerű emelkedése és a művész termékeny volta ugyanúgy kedvez az utánzóknak, mint az a tény, hogy művei rendkívüli mértékben szétszóródtak, így felbukkanásuk bárhonnan várható. A hamisítványokon gyakran még a festő hagyatéki bélyegzőjének utánozott lenyomata is látható.
F. A.